AMIKOR az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú megszemélyesít egy Teremtő Fiút, akkor a Végtelen Szellem önmaga új és egyedi megjelenítését hozza létre abból a célból, hogy e Teremtő Fiút a tér területére elkísérje, s ott a társa legyen, először a fizikai szervezési munkában, később pedig az újonnan megtervezett világegyetem teremtményeinek megteremtésében és a számukra való segédkezésben.
Az Alkotó Szellem a fizikai és a szellemi valóságokra egyaránt érzékeny; hasonlóképpen viselkedik a Teremtő Fiú is; és így ők egymás mellérendeltjei és társai az idő és tér helyi világegyetemének igazgatásában.
E Leány Szellemek a Végtelen Szellem lényegével azonosak, de nem képesek a fizikai teremtési munka és a szellemi segédkezés feladatköreit egyszerre ellátni. A fizikai teremtésrészben a Világegyetemi Fiú adja a mintát, míg a fizikai valóságok megtestesítését a Világegyetemi Szellem kezdi. Az erőtér formatervekkel a Fiú dolgozik, viszont a Szellem alakítja át ezen energia-teremtéseket fizikai anyagokká. Bár némiképp bonyolult dolog bemutatni a Végtelen Szellem korai világegyetemi jelenlétét úgy, mint személyt, mégis a Teremtő Fiú számára a Szellem-társ személyes és mindig is nyilvánvalóan egyedként működött.