Az Isteni Segédkező együttműködik a Teremtő Fiúval az élet kialakításában és a lények új rendjeinek teremtésében egészen a Teremtő Fiú hetedik alászállásáig, és ezt követően, miután a Teremtő Fiú a teljes világegyetemi fennhatóságot megszerezte, továbbra is együttműködik vele és a Fiú adományozott szellemével a világok számára való segédkezés és a bolygók fejlődésének elősegítése érdekében végzett munkában.
A lakott világokon a Szellem fog hozzá először az evolúciós előrelépés munkájához, a teremtésrész élettelen anyagával kezdi, először felruházza a területet a növényi élettel, majd az állati élő szervezetekkel, azután az emberi létezés első rendjeivel; és az egymást követő beavatkozások hozzájárulnak a bolygói élet evolúciós lehetőségeinek további kibontakozásához, az első és kezdetleges szakaszoktól a saját akaratú lények megjelenéséig. A Szellem munkáját nagymértékben befolyásolják a hét segéd, az ígéret szellemeinek, a fejlődő bolygók egyesítő és összehangoló szellem-elméjének a tevékenységei, melyek mindig egységesen a felsőbb eszmék és a szellemi eszményképek felé terelik az emberi fajokat.
A halandó ember a Szellemnek az elmével együtt való segédkezését először akkor tapasztalja meg, amikor az evolúciós teremtmények tisztán állati elméje az istenimádat- és a bölcsesség-segéd iránti fogadókészségre szert tesz. A hatodik és a hetedik segéd ilyetén segédkezése jelzi, hogy az elme evolúciója átlépte a szellemi segédkezés küszöbét. Az ilyen istenimádati és bölcsességi működést mutató elmék azonnal be is kapcsolódnak az Isteni Segédkező szellemi köreibe.
Amint az elme így felruháztatik a Szent Szellem segédkezésével, már rendelkezik azzal a képességgel, hogy (tudatosan vagy öntudatlanul) az Egyetemes Atya szellemi jelenlétét—a Gondolatigazítót—válassza. De mindaddig, amíg az alászállt Fiú fel nem szabadította az Igazság Szellemét a minden halandó számára teljesítendő bolygói segédkezésre, addig egyetlen ép elme sem részesül feltétel nélkül a Gondolatigazító befogadására való felkészítésben. Az Igazság Szelleme egyként munkálkodik az Isteni Segédkező szellemének jelenlétével. E kettős szellemi összeköttetés a világok felett kering, azt keresve, hogy miként taníthatná igazra az emberi elméket és miként világosíthatná meg azokat szellemileg, miként ösztönözhetné a felemelkedő fajok teremtményeinek lelkét, és miként terelhetné az evolúciós bolygókon lakozó népeket mindegyre az isteni beteljesülést jelentő paradicsomi céljuk felé.
Bár az Igazság Szelleme minden húsvér testre kiárad, a Fiú szellemének működését és hatalmát majdnem teljes egészében korlátozza, hogy az ember személyesen miként fogadja azt, ami az alászálló Fiú küldetésének összességét és lényegét jelenti. A Szent Szellem részben független az emberi beállítottságtól és részlegesen korlátozzák őt az emberi akarat döntései, valamint a vele való együttműködés mértéke is. Mindazonáltal a Szent Szellem segédkezése egyre hatékonyabbá válik azon halandók benső életének megszentesülésével és szellemiesülésével, akik a legteljesebben engedelmeskednek az isteni vezetésnek.
Egyénekként ti személyesen nem rendelkeztek a Teremtő Atya-Fiú vagy az Alkotó Anyaszellem szellemének különvált részével vagy entitásával; e segédkezések nem lépnek kapcsolatba az egyéni elme gondolkodás-központjaival és nem lakoznak benne, mint a Titkos Nevelők. A Gondolatigazítók határozottan egyedi meglényegülései az Egyetemes Atya elő-személyes valóságának, melyek ténylegesen a halandói elmében lakoznak, mint annak része, és mindig tökéletes összhangban dolgoznak a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem együttes szellemeivel.
A Végtelen Szellem Világegyetemi Leánya Szent Szellemének, az Örökkévaló Fiú Világegyetemi Fia Igazság-szellemének és a paradicsomi Atya Igazító-szellemének jelenléte bármely evolúciós halandóban és mellett, a szellemi felruházás és segédkezés arányosságát mutatja, és ez az ilyen halandót képessé teszi arra, hogy tudatosan megismerje az Istenhez fűződő fiúi viszony hiten alapuló tényét.