◄ 15:3
15. írás
15:5 ►

A hét felsőbb-világegyetem

4. Csillagködök—a világegyetemek elődei

15:4.1

Jóllehet a teremtés és a világegyetemek szervezése örökkön a végtelen Teremtők és társaik irányítása alatt marad, az egész folyamat elrendelt eljárás szerint és a térerő, az energia és az anyag gravitációs törvényeinek megfelelően megy végbe. De van valamiféle rejtély a tér egyetemes erő-töltésében; mi elég jól értjük az anyagi teremtésrészek szerveződését az ultimatoni szakasztól kezdődően, de nem teljesen értjük az ultimatonok mindenségrendi eredetét. Tudjuk, hogy ezen ősi térerők paradicsomi eredetűek, mert a kitöltött téren keresztül örökmód áthaladnak a Paradicsom jól meghatározható, mérhetetlen pontjain. A tér ezen erő-töltése, minden anyagiság elődje, a paradicsomi gravitációra nem érzékeny, azonban mindig is válaszol az alsó-Paradicsom jelenlétére, mert nyilvánvalóan az alsó-paradicsomi középpontba irányuló és abból kiinduló körbe kapcsolódik.

15:4.2

A Paradicsom erőszervezői a térpotenciált elsőfajú erővé alakítják át, és ezt az elő-anyagi megnyilvánulási lehetőséget fejlesztik a fizikai valóság elsődleges és másodlagos energia-megnyilvánulásaivá. Amint ezen energia eléri azokat a szinteket, ahol már érzékeny a gravitációra, akkor az erőtér-irányítók és a felsőbb-világegyetemi rendszerbeli társaik megjelennek a színen és hozzáfognak azokhoz a soha véget nem érő tevékenységeikhez, melyeknek célja az idő és tér világegyetemei számos erőtér-körének és energiacsatornájának kialakítása. A fizikai anyag így jelenik meg a térben, és ez jelenti a világegyetem-szervezés megkezdéséhez felállított színpadot.

15:4.3

Az energia ilyetén szelvényesülése jelenségének nyitját a nebadoni fizikusok eddig még nem voltak képesek megtalálni. Az előttük álló legnagyobb nehézséget a Paradicsom erőszervezőinek viszonylagos elérhetetlensége jelenti, mert az élő erőtér-irányítóknak, jóllehet képesek a térenergiával bánni, a leghalványabb sejtelmük sincs azon energiák eredetéről, melyeket oly szakértelemmel és hozzáértőn igazgatnak.

15:4.4

Voltaképpen a Paradicsom erőszervezői felelősek a csillagködök létrejöttéért; térjelenlétük révén képesek beindítani azokat az óriási térerő-forgatagokat, melyek, ha egyszer megindultak, már soha nem állíthatók le és nem korlátozhatók egészen addig, amíg a mindent átható térerők mozgásba nem lendültek ahhoz, hogy a világegyetemi anyag ultimatoni egységeinek megjelenését biztosítsák. Így keletkeznek a csavarvonalú és egyéb csillagködök, a közvetlen eredetű napok és különféle rendszereik anya-kerekei. A külső térben tíz különböző formájú csillagköd figyelhető meg, melyek az elsődleges világegyetemi evolúció különböző szakaszai, és e hatalmas energiakerekek eredete megegyezik a hét felsőbb-világegyetembeliekével.

15:4.5

A csillagködök igen változatosak a méretüket és emiatt a csillag- és bolygó-utódaik számát és halmaz-tömegét tekintve. Valahol az Orvonton északi határainál, de a felsőbb-világegyetemi térszinten belül található nap-formáló csillagköd eddig már mintegy negyvenezer napot hozott létre, és az anyakerék még mindig szórja magából a napokat, melyek többsége méretben a ti napotokénak sokszorosa. A külső tér nagy csillagködeinek némelyike akár százmillió napot is létrehoz.

15:4.6

A csillagködök nem közvetlen részei egyetlen olyan igazgatási egységnek sem, mint amilyen a kisövezet vagy a helyi világegyetem, bár néhány helyi világegyetem éppen egy ilyen egyedülálló csillagköd terméke. Minden egyes helyi világegyetem a felsőbb-világegyetemi összes energiatartalom pontosan egy-százezred részét tartalmazza, függetlenül a felsőbb-világegyetem csillagködi kapcsolataitól, mert az energiát nem a csillagködök szerint szervezik—az egyenletes eloszlású.

15:4.7

Nem minden csillagköd vesz részt a napok létrehozásában. Némelyük ura maradt a számos, a térben szétszóródott csillag-utódának, és csavarvonalas megjelenésük abból a tényből fakad, hogy napjaik zárt alakzatban lépnek ki a csillagköd karjából, viszont különböző pályákon térnek oda vissza, s emiatt könnyű megfigyelni őket egy pontban, de már nehezebb meglátni őket, amint a különböző visszaútjaikon meglehetősen szétszórva és a csillagköd karjától távol helyezkednek el. Az Orvontonban jelenleg nem túl sok működő nap-formáló csillagköd van, bár az Androméda, mely a lakott felsőbb-világegyetemen kívül esik, igen tevékeny. E távoli csillagköd szabad szemmel is látható, és ha szemlélitek, akkor szakítsatok időt annak átgondolására, hogy a szemetekbe érkező fény ama távoli napokat csaknem egymillió évvel korábban hagyta el.

15:4.8

A Tejút galaxis számos, korábban csavarvonalú és egyéb csillagködből áll, és sokuk még most is őrzi eredeti alakját. De a belső válságos állapotok és a külső események hatására sokuk oly mértékben eltorzult és átrendeződött, hogy e hatalmas halmazok most már olyan erősen izzó napok mérhetetlenül fénylő tömegének tűnnek, mint amilyen a Magellán-felhő is. Az Orvonton külső határainak közelében a csillaghalmazok gömbszerű fajtája van túlsúlyban.

15:4.9

Az Orvonton hatalmas csillagfelhőit úgy kell tekinteni, mint egyedi anyaghalmazokat, melyek összemérhetők a Tejút galaxison kívül eső téregységekben megfigyelhető, elkülönült csillagködökkel. A tér úgynevezett csillagfelhői azonban kizárólag gáz halmazállapotú anyagból állnak. E gázfelhők energiapotenciálja hihetetlenül nagy, és némelyikük közeli napokat kebelez be, s napkiáradásokat küld vissza a térbe.


◄ 15:3
 
15:5 ►