◄ 109. írás
  3. rész ▲
111. írás ►
110. írás

Az Igazítók viszonya a halandó egyénekhez

A halandóelmébe való beköltözés  •  Az Igazítók és az emberi akarat  •  Az Igazítóval való együttműködés  •  Az Igazító munkája az elmében  •  Az igazítói vezetéssel kapcsolatos tévképzetek  •  A hét lelki kör  •  A halhatatlanság elérése

A TÖKÉLETLEN lények szabadsággal való felruházása elkerülhetetlenül hordoz magában szomorú végkifejletet, és a tökéletes ős-Istenségnek természete, hogy szeretetteljes társaságot alkotva általánosan és együtt érzően osztozzon ezekben a hányattatásokban.

110:0.2

Amennyire világegyetemi ügyekben járatos vagyok, úgy tekintem a Gondolatigazítók szeretetét és odaadását, mint az egész teremtésösszességben létező legigazabb isteni ragaszkodást. A Fiaknak a fajok szolgálatában megnyilvánuló szeretete nemes, azonban az Igazítónak az egyén iránti odaadása megindítóan fenséges, istenien Atyaszerű. A paradicsomi Atya az ő egyén-teremtményeivel való személyes kapcsolati formát nyilvánvalóan mint kizárólagos Teremtő-előjogot tartotta fenn magának. Az egész világegyetemek mindenségében semmi sem mérhető pontosan ahhoz a csodálatos szolgálathoz, melyet ezek a személytelen entitások végeznek, akik oly lenyűgözően lakoznak az evolúciós bolygók gyermekeiben.


 
 
110:1 ►
Az Urantia könyv