◄ 108. írás
  3. rész ▲
110. írás ►
109. írás

Az Igazítók viszonya a világegyetemi teremtményekhez

Az Igazítók fejlődése  •  Az öntevékeny Igazítók  •  Az Igazítók viszonya a halandólény-fajtákhoz  •  Az Igazítók és az emberi személyiség  •  Az Igazító beköltözésének anyagi akadályai  •  Az igazi értékek állandósága  •  A megszemélyesült igazítói beteljesülés

A GONDOLATIGAZÍTÓK a világegyetemi létpálya gyermekei, és valóban, a tiszta Igazítóknak tapasztalatokat kell gyűjteniük, miközben a halandó teremtmények növekednek és fejlődnek. Ahogy az embergyermek személyisége gazdagodik az evolúciós lét küzdelmeire való felkészülés során, úgy gyarapodik az Igazító a felemelkedői lét következő szakaszának próbái közepette. Ahogyan a gyermek szert tesz a felnőttkori tevékenységeihez szükséges alkalmazkodó sokoldalúságra a kisgyermekkora közösségi és játékos életének megélésén keresztül, úgy szerez gyakorlatot az emberben lakozó Igazító a mindenségrendi élet következő szakaszához a morontia létpályával kapcsolatos tevékenységeknek az előzetes, halandói megtervezése és kipróbálása révén. Az emberi létezés olyan gyakorlati időt jelent, melyet az Igazító hatékonyan használ ki felkészülésül a jövő élet nagyobb mértékű felelősségvállalására és nagyobb lehetőségeire. De az Igazító erőfeszítései a bennetek eltöltött idő alatt nem igazán az ideigvaló életviszonyok és a bolygón való létezés ügyeire korlátozódnak. Mondhatni a Gondolatigazítók ma a világegyetemi létpálya valóságainak próbáját tartják az emberi lények fejlődő elméiben.


 
 
109:1 ►
Az Urantia könyv