A halandók között nagy eltérések vannak a különböző világokon, még azok között is, amelyek egyazon értelmi és fizikai fajtába tartoznak, azonban minden, saját akarati rangú halandó felegyenesedett és két lábon járó állat.
Hat alapvető evolúciós emberfajta létezik: három elsőrendű—a vörös, a sárga és a kék; és három másodrendű—a narancsszín, a zöld és az indigó. A legtöbb lakott világon mindezek a fajták megvannak, viszont a három-agyszelvényű lények bolygói közül sokon csak a három elsődleges fajta található meg. Némely helyi csillagrendszerben szintén csak e fajták vannak jelen.
Az emberi lények átlagosan tizenkét különleges fizikai érzékkel vannak felruházva, bár a három-agyszelvényű halandók különleges érzékei valamivel teljesebbek, mint az egy- és a két-agyszelvényű fajtákéi; az ő látásuk és hallásuk számottevően jobb, mint az urantiai emberfajtáké.
A gyermekek rendszerint egyesével születnek, ritka az ikerszülés, és a családi élet is meglehetősen egységes a bolygók minden fajtáján. Az összes fejlettebb világon érvényesül a nemek egyenlősége; férfi és nő az elme-felruházottságot és a szellemi helyzetet tekintve egyenrangú. Nem tekintünk egy bolygót az embertelenség szintjéről felemelkedettnek, amíg az egyik nem a másik feletti uralomra tör. A teremtményi tapasztalás e vonása komoly javuláson megy keresztül az Anyagi Fiú és Leány megérkezését követően.
A nap fényében és hőjében részesülő bolygók mindegyikén vannak évszak- és hőmérséklet-változások. A mezőgazdaság általánosan jelen van minden légkörrel rendelkező világon; a földművelés az egyetlen foglalatosság, melyet az ilyen bolygók fejlődő emberfajtái általánosan űznek.
A halandók mindegyike ugyanolyan általános küzdelmeket folytat a parányi méretű ellenségeivel az első időkben, mint ti az Urantián jelenleg, bár talán nem annyira heveset. Az élettartam a különböző bolygókon változó, mely a kezdetlegesebb világokon a huszonöt évtől a fejlettebb és idősebb bolygókon az ötszáz évig terjed.
Az emberi lények mind hajlamosak csoportalkotásra, törzsi és faji téren egyaránt. A csoportokba szerveződésük az eredetükből és a felépítésükből fakad. E hajlamokat csak a fejlődő polgárosodott társadalom és a fokozatos szellemi átlényegülés képes módosítani. A lakott világok társadalmi, gazdasági és kormányzási nehézségei a bolygók korától, valamint attól függően változnak, hogy az isteni Fiak sorozatos ottlétei milyen mértékű befolyást gyakoroltak.
Az elme a Végtelen Szellem adománya és a különböző környezetekben is meglehetősen egyformán működik. A halandói elmék rokonok, függetlenül attól, hogy a helyi csillagrendszerek saját akaratú teremtményeinek fizikai természetében vannak bizonyos felépítésbeli és vegytani különbségek. A személyes, illetve a bolygók fizikai adottságaiból eredő különbségektől eltekintve mindezen különféle halandói rendek elmebéli élete igen hasonló, és a közvetlenül a halál utáni létpályájuk is nagyon hasonló.
De a halandói elme a halhatatlan szellem nélkül nem képes a túlélésre. Az emberi elme halandó; csakis az adományozott szellem halhatatlan. A továbbélés az Igazító által végzett szellemivé lényegítéstől függ—a halhatatlan lélek megszületésétől és kifejlődésétől; legalábbis nem volna szabad ellenségességnek kialakulnia az anyagi elme szellemi átalakítását végző igazítói küldetéssel szemben.