A felemelkedő halandókat morontia fejlődő lényeknek nevezik a lakóvilágokról kikerülés idején, amikor is a felsőbb-világegyetemi létpályán való szellemállapot elérésére indulnak. E csodálatos határterületi életen való áthaladásotok felejthetetlen élmény, elragadó emlék lesz. Ez jelenti az evolúciós kaput a szellemélethez és ama teremtményi tökéletesség későbbi eléréséhez, mely révén a felemelkedők elérik az idő célját—Isten megtalálását a Paradicsomon.
A halandói fejlődés mindezen morontia és az ezt követő szellemi rendjében, a felemelkedő teremtmények jól átgondolt világegyetemi felkészítésében és gyakorlati képzésében egy határozott isteni cél ismerhető fel. A Teremtők terve az, hogy az idő teremtményei számára lehetővé tegyék, hogy alaposan megismerjék a nagy világegyetem működésének és igazgatásának részleteit, és e hosszú továbbképző tanfolyamot úgy végeztethetik el a legjobban a túlélő halandóval, hogy rábírják arra, hogy a felemelkedés minden lépését fokozatosan és tevékeny közreműködéssel tegye meg.
A halandói-túlélési tervnek gyakorlati és hasznos célja van; nem csak azért részesültök mindezen isteni munkában és szorgos törekvésben, hogy a végtelen üdvösség és az örökkévaló jólét élvezete érdekében váljatok továbbélőkké. Minden másnál magasabb rendű szolgálattal összefüggő cél rejtőzik a jelen világegyetemi korszak látóhatárán túl. Ha az Istenek pusztán csak arra szántak volna benneteket, hogy egyetlen hosszú és örökkévaló kéjutazásra vigyenek, akkor bizonyára nem alakították volna a teljes világegyetemet egyetlen hatalmas és összetett, gyakorlatias felkészítő tanhellyé, nem vennék igénybe a mennyei teremtésrész jelentékeny részét tanítókként és oktatókként, akik ez után is korszaknyi időket töltenek azzal, hogy végigkísérjenek benneteket a tapasztaláson alapuló felkészülés hatalmas világegyetemi tanintézetében. A halandói fejlődési rend előmozdítása láthatólag a fő feladata a jelenlegi szervezett világegyetemnek, és a teremtett értelmek megszámlálhatatlan rendjei közvetlenül vagy áttételesen részt vesznek a fokozatos tökéletesedési terv valamely szakaszának előmozdításában.
A halandó embertől az Istenség-befogadásig tartó élő-létezés felemelkedési fokain való áthaladáskor ténylegesen is a tökéletessé lett teremtményi létezés minden lehetséges szakaszát és állomását nyújtó életet élitek a jelen világegyetemi korszak keretei között. A halandó embertől a Paradicsomon végleges rendű lényig tartó út magába foglal mindent, ami jelenleg lehetséges—kiterjed minden olyasmire, ami jelenleg lehetséges az értelmes, tökéletessé lett véges teremtménylények élő rendjei számára. Ha a paradicsomi véglegesrendűek jövőbeli beteljesülése abban nyilvánul meg, hogy a most kialakulóban lévő, új világegyetemekben szolgáljanak, akkor bizonyos, hogy ezen új és eljövendő teremtésrészben nem lesznek a tapasztaló lényeknek olyan teremtett rendjei, akiknek az élete teljesen eltérne attól, amilyet a halandói véglegesrendűek éltek meg valamely világon, a felemelkedési felkészülésük részeként, az állatitól az angyalira, az angyaliról a szellemire, és a szellemiről az Istenire való, korszakokon át tartó felemelkedési fejlődés egyik szakaszaként.
[Közreadta egy nebadoni Főangyal.]
Magyar fordítás © Urantia Alapítvány. A kiadó engedélyével.