Egy lakott bolygó előremutató fejlődésével és a bolygó lakosainak folyamatos szellemiesülésével az ilyen érett személyiségek további szellemi hatásokat fogadhatnak be. Ahogy a halandók az elme-szabályozás és a szellem-érzékenység terén fejlődnek, e sokszoros szellem-segédkezések szerepei egyre inkább összehangolódnak; egyre inkább összevegyülnek a paradicsomi Háromság mindenre kiterjedő segédkezésével.
Bár az Isteniség megnyilatkozása lehet többszörös is, az Istenség az emberi tapasztalásban egyes, mindig egy. Az emberi tapasztalásban a szellemi segédkezés sem többes. Tekintet nélkül az eredeti többes jellegre, minden szellemi befolyás a rendeltetésében egy. Valóban egyek, lévén ezek alkotják a Hétszeres Isten szellem-segédkezését a nagy világegyetem teremtményeiben és az ő számukra; és ahogy a teremtmények egyre jobban értékelik és felismerik a szellem ezen egyesítő segédkezését, úgy válik az az ő tapasztalásukban a Legfelsőbb Isten segédkezésévé.
Az isteni Szellem az örök dicsőség magasságaiból ereszkedik alá, lépések hosszú során át, hogy találkozzon veletek úgy, amint vagytok és ahol vagytok, hogy azután, a hit társas viszonyában, szeretőn magához ölelje a halandó eredetű lelket, és elinduljon visszafelé biztosan és csalhatatlanul az alászállási útvonalon, meg sem állva addig, míg az evolúciós lélek biztonságosan fel nem emelkedett azon üdvösség szintjére, ahonnan az isteni Szellem eredetileg elindult a kegyelem és a segédkezés küldetésére.
A szellemi erők csalhatatlanul keresik meg és érik el a saját eredeti szintjüket. Lévén, hogy az Örökkévalóból indultak ki, bizonyosan oda is térnek vissza, s magukkal viszik az idő és tér mindazon gyermekeit, akik eljegyezték magukat a bennük lakozó Igazító vezetésével és tanításával, akik igazán „a Szellemtől születtek”, akik az Isten hű fiai.
Az isteni Szellem örökös segédkezés és bátorítás az ember gyermekeinek. Erőtök és előrehaladásotok „az ő kegyelméből, a Szellem megújításán keresztül” van. A szellemi életet, mint a fizikai energiát, felhasználjátok. A szellemi erőfeszítés viszonylagos szellemi kimerüléssel jár. A teljes felemelkedési tapasztalás valóságos és szellemi is; ezért igaz az írás, miszerint „A Szellem elevenít meg.” „A Szellem ad életet.”
Még a legmagasabb szintű vallási tantétel is alkalmatlan az emberi jellem alakítására vagy a halandói viselkedés szabályozására, ha az elmélete halott. Amire ma a világnak szüksége van az nem más, mint az igazság, melyet régi tanítótok hirdetett: „Nemcsak szóban, hanem hatalomban és a Szent Szellemben is.” Az elméleti igazság magva mindaddig halott, a legfelsőbb erkölcsi felfogások mindaddig hatástalanok, amíg az isteni Szellem meg nem tölti az igazság formáit és mozgásba nem hozza a pártatlanság mintáit.
Akik befogadták és felismerték a beköltöző Isten-szilánkot, azok a Szellemtől születtek. „Ti Isten temploma vagytok, és az Isten szelleme bennetek lakozik.” Nem elég, hogy e szellem kiáradt rátok; az isteni Szellemnek uralnia és szabályoznia kell minden emberi létszakaszt.
Az isteni Szellem jelenléte, az élet vize az, ami a halandói elégedetlenség emésztő szomjúságának és a szellemivé nem lényegült emberi elme leírhatatlan éhségének kialakulásától megóv. A Szellem-késztette lények „sohasem szomjaznak, mert e szellemi víz bennük az örökkévaló életre feltörő megelégedés kútjává lesz”. Az isteni vízforrással rendelkező lelkek csaknem függetlenek az anyagi környezettől, már ami az élet örömeit és a földi lét megelégedést okozó dolgait illeti. Ők szellemi értelemben megvilágosodottak és megújultak, erkölcsileg megerősödöttek és felruházottak.
Minden halandóban kettős természet él: az állati hajlamok öröksége és a szellemmel való felruházottság erős késztetése. A rövid urantiai életetek alatt e két különböző és ellentétes hajlam csak ritkán békíthető össze teljesen; aligha hozhatók összhangba és aligha egyesíthetők; de életetek során az egyesített Szellem mindig segédkezik nektek abban, hogy a húsvér test egyre inkább a Szellem vezetése alá kerüljön. Még ha végig is kell élnetek az anyagi életet, még ha nem is szabadulhattok meg a testtől és annak szükségeitől, a céljaitok és az eszményképeitek akkor is egyre nagyobb hatalmat adnak nektek ahhoz, hogy az állati természetet alávessétek a Szellem uralmának. Valóban munkál bennetek a szellemi erőknek egyfajta összeesküvése, az isteni erők egyfajta szövetsége, melyek kizárólagos célja, hogy végleg megszabaduljatok az anyagi kötöttségtől és a véges fogyatékosságoktól.
Mindeme segédkezés célja az, „hogy hatalmasan megerősödjetek az ő szellemén keresztül, aki az ember bensőjében él”. Mindez csak a kezdeti lépéseket jelenti a tökéletes hűség és szolgálat végső elérésében, ama tapasztalásban, melyben „az Isten teljességével teltek el”, „mert akiket az Isten szelleme vezet, mind az Isten fiai”.
A Szellem sohasem hajt senkit, csak vezet. Ha készséges tanulók vagytok, ha szellemi szinteket és isteni magasságokat akartok elérni, ha őszintén vágytok az örökkévaló cél elérésére, akkor az isteni Szellem gyöngéden és szeretőn vezetni fog benneteket a fiúi besorolás és szellemi fejlődés útján. Minden lépéseteket készségesen, okos és derűs együttműködéssel kell megtennetek. A Szellem uralmát sohasem szennyezi erőszak és nem rontja kényszer.
Amint az ilyen szellem vezette életet szabadon és értelemmel vállaljátok, az emberi elmében fokozatosan kialakul az isteni kapcsolat határozott tudata és a szellemi közösség bizonyossága; előbb-utóbb „a Szellem a szellemeddel (az Igazítóval) tanúsítja, hogy az Isten gyermeke vagy”. Ekkor a saját Gondolatigazítód már megismertette veled az Istennel való rokonságodat, s a feljegyzés igazolja, hogy a Szellem a „szellemeddel” tesz tanúságot, nem a szellemed mellett.
Az emberi élet feletti szellemuralom tudatosságával azonnal együtt jár a Szellem ismérveinek növekvő megnyilatkozása az ilyen szellem vezette halandó életmegnyilvánulásaiban, „mert a szellem gyümölcsei a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szelídség, a jóság, a hit, az alázatosság és az önmérséklet”. Az ilyen szellem-vezérelte és istenien megvilágosodott halandók, miközben az alsóbb, fáradságos utat járják és emberi hűséggel tesznek eleget a földi feladataikkal járó kötelezettségeiknek, már meglátták az örök élet fényeit, amint azok a másik világ messzi vidékén derengenek; már elkezdték megérteni azon ösztönző és vigasztaló igazság valóságát, hogy „az Isten országa nem étel és ital, hanem tisztesség, béke és öröm a Szent Szellemben”. Minden megpróbáltatásban és minden nehézség mellett a szellemben-született lelkeket élteti a remény, mely legyőz minden félelmet, mert az Isten szeretete az isteni Szellem jelenléte révén minden szívhez eljut.