Ganidot megrázta az a felfedezés, hogy a buddhizmus milyen közel jutott ahhoz, hogy nagyszerű és szép vallássá legyen Isten nélkül, személyes és egyetemes Istenség nélkül. Talált azonban néhány feljegyzést bizonyos korábbi hiedelmekről, melyek némiképp tükrözték a Melkizedek-féle hitterjesztők tanításainak hatását, akik Indiában még Buddha kora után is tovább működtek. Jézus és Ganid az alábbi megállapításokat gyűjtötte ki a buddhista irodalomból:
„Tiszta szívből áramlik a boldogság a Végtelen felé; a teljes lényem megbékél e halandó-feletti örömben. A lelkem megelégedéssel telik el, és a szívemben túlcsordul a békés bizodalom üdve. Nem félek; nem tölt el aggodalom. Biztonságban vagyok, és az ellenségeim nem ijeszthetnek meg. Elégedett vagyok a bizonyosságom gyümölcseivel. Megtaláltam a Halhatatlanhoz vezető, könnyen járható utat. Imádkozom, hogy a hit éltessen a hosszú utam során; tudom, hogy az odaátról jövő hit nem hagy cserben. Tudom, hogy testvéreim boldogulnak, ha eltölti őket a Halhatatlan hite s e hit még szerénységet, egyenességet, bölcsességet, bátorságot, tudást és állhatatosságot is teremt. Vessük hát el a szomorúságot és tagadjuk meg a félelmet. Hittel ragadjuk meg az igaz pártatlanságot és a fennkölt emberiességet. Tanuljunk meg mélyen elgondolkodni az igazságon és a kegyelmen. A hit az ember igazi gazdagsága; az nem más, mint az erénnyel és a dicsőséggel való felruházottság.
A gonoszság megvetendő; a bűn hitvány. A rossz lealacsonyító, akár gondolatban jelenik meg, akár tettekben nyilvánul meg. Fájdalom és szomorúság úgy jár a rossz útján, ahogy a por követi a fuvallatot. A boldogság és a lelki nyugalom úgy követi a tiszta gondolkodást és az erényes életet, ahogy az árnyék kíséri az anyagi dolgok lényegét. A rossz a rosszul irányított gondolkodás gyümölcse. Rossz dolog bűnt látni ott, ahol nincs is bűn; nem látni meg a bűnt ott, ahol a bűn jelen van. A rossz a téves tantételek útja. Akik úgy kerülik el a rosszat, hogy a dolgokat olyannak látják, amilyenek, örömöt nyernek az igazság ekképpen való befogadása révén. Vess véget a nyomorúságodnak azzal, hogy megveted a bűnt. Ha feltekintesz a Nemesre, teljes szívvel fordulj el a bűntől. Ne kérj bocsánatot a rosszért; ne kérj elnézést a bűnért. A múltbeli bűneid kijavítására való törekvéseid révén nyersz erőt az arra való jövőbeli hajlamaid elleni küzdelemhez. A szelídség a megbánásból születik. Minden vétket vallj meg a Nemesnek.
Öröm és boldogság a jutalma a helyes cselekedeteknek és dicsőségére válik a Halhatatlannak. Senki sem foszthat meg az elméd szabadságától. Amint a vallásos hited felszabadította a szívedet, amikor az elméd hegy módjára szilárdan áll, akkor fog a lelked nyugalma a vizek folyóinak módjára békésen áramlani. Akik biztosak az üdvözülésben, örökre mentesek a vágytól, az irigységtől, a gyűlölségtől és a vagyon káprázatától. Bár a hit a jobb élet energiája, azért neked kell állhatatosan kimunkálnod a magad üdvözülését. Ha bizonyos akarsz lenni a végső üdvözülésedben, akkor ügyelj és őszintén törekedj a teljes pártatlanságra. Gondozd a szíved bizonyosságát, mely belülről fakad és így örvendj az örök üdvösség mámorának.
A tétlennek, nemtörődömnek, gyengének, erőtlennek, szégyentelennek és önzőnek megmaradó hívők közül egy sem reménykedhet a halhatatlan bölcsesség világosságában. De aki elgondolkodó, megfontolt, elmélkedő, odaadó és őszinte—még mialatt a földön él is—elérheti a béke legfelsőbb megvilágosodását és az isteni bölcsesség szabadságát. Emlékezz, minden tett elnyeri a jutalmát. A rossz eredménye a szomorúság és a bűn vége a fájdalom. Az öröm és a boldogság a jó élet eredménye. Még a gonosztevők is élvezik a kegyelem idejét addig, amíg a rosszcselekedeteik teljesen be nem érnek, de minden rossztétemény következményének learatása elkerülhetetlenül megtörténik. Senki ember ne gondoljon könnyű szívvel a bűnre, azt mondván magában: »A rossztéteményért járó büntetés nem fog elérni engem.« Amit teszel, azt teszik veled is a bölcs ítéletben. A társaiddal szemben elkövetett igazságtalanságod visszaháramlik terád. A teremtmény nem menekülhet el a tetteinek végső következményei elől.
Azt mondta az ostoba magának, »A rossz nem fog elérni engem«; de biztonságot csak akkor lelünk, amikor a lélek bírálatot keres és az elme bölcsesség után kutat. A bölcs olyan nemes lélek, aki barátként mutatkozik az ellenségei körében, nyugalmat mutat a zavargók között, és nagylelkű a mohók között. Az önzés olyan, mint a művelt mezőn a gyom. Az önzőség bánathoz vezet; az örökös aggódás megöl. A megzabolázott elme boldogságot eredményez. A legnagyobb harcos önmaga felett arat győzelmet és önmagát igázza le. A visszafogottság minden dologban jó. Csakis az erényt becsülő és a kötelességének engedő személy nemesebb. Ne hagyd, hogy a harag és a gyűlölet uraljon téged. Ne szólj durván senkivel. A mértékletesség a legnagyobb kincs. Amit bölcsen adnak, az bizton megmarad. Ne tégy másokkal olyasmit, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek. Jóval fizess a rosszért; a jóval győzd le a rosszat.
Az igaz lélek kívánatosabb, mint az egész föld feletti uralom. A halhatatlanság az őszinteség célja; a halál pedig, a meggondolatlan élet vége. A megfontoltak nem halnak meg; a meggondolatlanok pedig már meg is haltak. Áldottak azok, akik rálátnak a halál nélküli állapotra. Az életet szenvedéssel élők aligha lelnek boldogságra a halál után. Az önzetlenek eljutnak a mennybe, ahol a végtelen szabadság üdvében örvendeznek és tovább gyarapodnak a nemes nagylelkűségben. Minden igazul gondolkodó, nemesen szóló és önzetlenül cselekvő halandó nemcsak erényt fog élvezni itt, e rövid élet során, hanem a test felbomlása után tovább élvezi majd a menny örömeit.”