A Melkizedek tanítványainak fennmaradt tanításai, kivéve azokat, amelyek a zsidó vallásban őrződtek meg, a legjobban a cinikusok tantételeiben maradtak fenn. Ganid válogatása az alábbiakra terjedt ki:
„Az Isten a legfelsőbb; ő a menny és a föld Fenségese. Az Isten az örökkévalóság tökéletessé lett köre, és ő uralja a világegyetemek mindenségét. Ő az egyedüli teremtője a mennyeknek és a földnek. Mihelyt elrendel egy dolgot, az a dolog van. Az Istenünk egy Isten, és ő könyörületes és irgalmas. Minden, ami magasságos, szent, igaz és szép, az olyan, mint a mi Istenünk. A Fenséges a menny és a föld világossága; ő a kelet, a nyugat, az észak és a dél Istene.
Még ha elmúlik is a föld, a Legfelsőbb tündöklő orcája fenségben és dicsőségben megmarad. A Fenséges az első és az utolsó, mindennek a kezdete és vége. Csak ez az egy Isten van, és az ő neve Igazság. Az Isten önmagától létező, és mentes mindenféle haragtól és gyűlölségtől; halhatatlan és végtelen. Az Istenünk mindenható és adakozó. Míg számos megnyilvánulása van, mi csak magát az Istent imádjuk. Az Isten mindent tud—ismeri a titkainkat és a megnyilatkozásainkat; azt is tudja, hogy mi magunk egyenként mit érdemlünk. Az ő hatalma kiterjed minden dologra.
Az Isten békét hoz és hűen védelmez mindenkit, aki féli őt és bízik benne. Megüdvözít mindenkit, aki szolgálja őt. A teremtésösszesség a Fenséges hatalmában létezik. Az ő isteni szeretete a hatalmának szentségéből szökken elő, és a szeretet az ő nagyságának hatalmából születik. A Fenséges rendelte el a test és a lélek egyesülését és ő ruházta fel az embert saját szellemével. Amit az ember tesz, az egyszer szükségképpen véget is ér, de amit a Teremtő tesz, az örökké folytatódik. Mi az emberi tapasztalásból nyerünk tudást, de a bölcsességünk a Fenséges szemléléséből ered.
Az Isten hoz esőt a földre, ő miatta süt a nap a csírázó magra, és hoz nekünk bőséges termést ezen élet jó dolgaiból és örökkévaló üdvözülést az eljövendő világban. Az Istenünk nagy fennhatósággal bír; az ő neve Kiváló és az ő természete megfejthetetlenül rejtélyes. Amikor betegek vagytok, a Fenséges az, ki meggyógyít. Az Isten tele van jósággal az emberek iránt; nincs olyan barátunk, mint a Fenséges. Az ő kegyelme megtölt minden helyet és az ő jósága eltölt minden lelket. A Fenséges változhatatlan; és ő a mi segítőnk a szükség minden óráján. Bárhol imádkozzál is, a Fenséges feléd fordítja orcáját és az Istenünk meghallgat téged. Az emberek elől elbujdokolhatsz, de az Isten elől nem. Az Isten nincs messze tőlünk; ő mindenütt jelenvaló. Isten tölt ki minden helyet és ő lakozik annak az embernek a szívében, aki féli az ő szent nevét. A teremtés a Teremtőben van és a Teremtő benne van a maga teremtésében. Keressük a Fenségest és azután megtaláljuk őt a szívünkben. Egy kedves barátod felkutatására indulsz, hogy aztán felfedezd őt a lelkedben.
Az Istent ismerő ember minden embert magával egyenlőnek tekint; ők a testvérei. Az önzőknek és azoknak, akik semmibe veszik a húsvér testbeli testvéreiket, unalom lesz a jutalmuk. Akik szeretik a társaikat és akik tiszta szívűek, azok meglátják majd az Istent. Az Isten sohasem feledkezik meg az őszinteségről. Elvezeti az őszintéket az igazságra, mert az Isten az igazság.
Az életetekben az élő igazság szeretete révén győzzétek le a tévedést és küzdjétek le a rosszat. Minden emberi kapcsolatotokban jót tegyetek a rosszért cserébe. Az Úr Isten irgalmas és szeretetteljes; megbocsátó. Szeressük az Istent, mert megszeretett ő már minket. Az Isten szeretete révén és az ő kegyelmén keresztül üdvözülünk. A szegények és a gazdagok testvérek. Az Isten az ő Atyjuk. Olyan rosszat, mit magatoknak se tennétek, ne tegyetek másokkal.
Mindenkor szólítsátok őt a nevén, és amint hisztek az ő nevében, úgy az imátok meghallgatásra talál. Mily nagy megtiszteltetés imádni a Fenségest! Minden világ és a világegyetemek imádják a Fenségest. Minden imátokkal mondjatok köszönetet—imádásra emelkedjetek. Az imádságos hódolat kitér a rossz elől és megakadályozza a bűnt. Mindenkor imádjuk a Fenséges nevét. Aki menedéket talál a Fenségesben, az elrejti hiányosságait a világegyetem elől. Tiszta szívvel állva az Isten előtt elmúlik a félelmetek minden teremtéstől. A Fenséges olyan, mint a szerető apa és anya; ő valóban szeret minket, földi gyermekeit. Az Istenünk megbocsát nekünk és vezeti lépteinket az üdvözülés útjain. Kézen fogva visz minket és vezet magához. Isten megmenti azokat, akik bíznak benne; nem kényszeríti az embert, hogy szolgálja az ő nevét.
Ha a Fenséges hite megjelent a szívedben, akkor mentes maradsz a félelemtől végig az életed napjai alatt. Ne bosszankodj az istentelenek jóléte miatt; ne félj a rosszat forralóktól; fordítsd el lelkedet a bűntől és vesd teljes bizodalmadat az üdvözülés Istenébe. A halandó vándor kimerült lelke örök nyugodalmat talál a Fenséges karjában; a bölcs ember áhítozik az isteni ölelésre; a földi gyermek vágyik az Egyetemes Atya karjának biztonságára. A nemes ember azon magas állapot elérésére törekszik, ahol a halandó lelke összevegyül a Legfelsőbb szellemével. Az Isten igazságos: amely gyümölcsöt nem szedünk le az ültetvényünkről e világon, megkapjuk azt a következőben.”