Mózes azt tanította a zsidóknak, hogy minden elsőszülött fiú az Úré, és hogy az ő feláldozása hiányában, amint az a pogány nemzeteknél szokás volt, e fiú életben maradhatott, feltéve, hogy a szülei megváltották őt öt sékelnek bármely arra feljogosított papnál való megfizetésével. Volt egy olyan mózesi parancs is, mely elrendelte, hogy az anyának (vagy valakinek, aki őérte elvégzi a kellő áldozatot) egy bizonyos idő elteltével megtisztulás céljából meg kell jelennie a templomban. Szokás volt e két szertartást egyidejűleg végezni. Ennek megfelelően József és Mária személyesen ment el a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassák Jézust a papoknak és megváltsák őt és hogy elvégezzék a megfelelő áldozást abból a célból, hogy biztosítsák Mária szertartásos megtisztulását a gyermekszülés állítólagos tisztátalanságától.
Ekkoriban mindig a templomudvar környékén tartózkodott két jellegzetes személy, Simeon, aki énekes volt, és Anna, a költő. Simeon júdeai volt, Anna pedig galileai. E pár gyakorta mutatkozott egymás társaságában, és mindketten Zakariás pap bizalmasai voltak, aki megosztotta velük János és Jézus titkát. Simeon és Anna is vágyott a Messiás eljövetelére, és a Zakariásba vetett bizalmuk miatt hittek abban, hogy Jézus a zsidó nép várva várt megszabadítója.
Zakariás tudta, hogy József és Mária melyik napon fogja Jézust a templomba elhozni, és megbeszélte Simeonnal és Annával, hogy felemelt kézzel való köszöntéssel jelzi majd, hogy a bemutatott elsőszülött gyermekek közül melyik Jézus.
Erre az alkalomra Anna verset írt, melyet Simeon el is kezdett énekelni, József, Mária és mindazok nagy csodálkozására, akik a templomudvarban összegyűltek. Az elsőszülött fiú megváltói voltáról szóló dicsőítő énekük ez volt:
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene,
Mert eljött hozzánk és megváltást hozott az ő népének;
Mindünk számára az üdvözülés szaruját emelte fel
Az ő Dávid szolgája házában.
Éppen úgy, ahogy az ő szent prófétáinak szájából szólt—
Megszabadulást az ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek bennünket;
Hogy irgalmat mutasson a mi atyáinknak, és emlékezzen az ő szent szövetségére—
Az esküre, melyet atyánknak, Ábrahámnak tett,
Hogy miután megszabadulunk az ellenségeink kezéből, megadja nekünk, hogy
Félelem nélkül szolgáljuk őt,
Szentségben és igazságosságban őelőtte minden napunkban.
Igen, és te, ígéret gyermeke, a Fenséges prófétájának neveztessél;
Mert te fogod az Úr színe előtt megalapítani az ő királyságát;
Megismertetni az ő népével a megszabadulást
A bűneik megbocsátásában.
Örvendezzetek a mi Istenünk gyöngéd irgalmában, mert a magasból a hajnal reánk köszöntött,
Hogy megvilágítsa azokat, akik sötétségben és a halál árnyékában kucorognak;
Hogy lépteinket a béke útjára vezesse.
És most hadd menjen a te szolgád békével, ó Uram, a szavad szerint,
Mert a szemem már látta a megszabadításodat,
Melyet minden nép színe előtt készítettél elő;
Fényt, még a pogányok megvilágosítására is
És a te Izráel néped dicsőségét.
A Betlehembe való visszatérésük alatt József és Mária hallgatag volt—összezavarodottnak érezték magukat és féltek is. Máriát nagyon felkavarták Annának, az élemedett költőnek a búcsúszavai, és József nem tudta elfogadni ezt az éretlen törekvést, hogy Jézust a zsidó nép várva várt Messiásának tüntessék fel.