◄ 120:1
120. írás
120:3 ►

Mihály megtestesülése az Urantián

2. Az alászállással kapcsolatos megkötések

120:2.1

„1. A szonaringtoni eljárás szerint és az ottani szokásoknak megfelelően—a Paradicsom Örökkévaló Fia parancsai szerint—mindenről gondoskodtam ahhoz, hogy haladéktalanul megkezdhesd a halandói alászállást összhangban az általad kidolgozott tervekkel, melyeket Gábriel rám bízott. Az Urantián a teremtésrész gyermekeként fogsz felnőni, befejezed az emberi felkészülésedet—végig a paradicsomi Atyád akaratának alávetve magad—úgy fogod az életedet élni az Urantián, ahogy azt elhatároztad, befejezed a bolygói ottlétedet, és felkészülsz az Atyádhoz való felemelkedésre, hogy megkapd tőle a világegyetemed feletti legfelsőbb hatalmat.

120:2.2

2. Függetlenül a földi küldetésedtől és a világegyetemi kinyilatkoztatásodtól, de ezekhez hozzátartozóan, azt tanácsolom, hogy amikor már eléggé tudatosult benned az isteni azonosságod, fogj hozzá ahhoz a kiegészítő feladathoz, hogy a szó szoros értelmében is véget vetsz a Lucifer-féle lázadásnak a Satania csillagrendszerben, és hogy mindezt az Ember Fiaként tedd; így a teremtésrész halandó teremtményeként, melynek erőtlenségét megerősíti az, hogy az Atyád akaratának hittel aláveted magad, azt javasolom, hogy könyörülettel érd el mindazt, amelynek hatalommal és erővel való elérését már több alkalommal is elutasítottad, amikor ezekkel rendelkeztél e bűnös és indokolatlan lázadás megjelenésének idején. Én a halandói alászállásod illő megkoronázásának tartanám, ha netalán úgy térnél vissza hozzánk, mint az Ember Fia, az Urantia Bolygóhercege, és úgy is, mint az Isten Fia, a világegyetemed legfelsőbb ura. Halandó emberként, a nebadoni értelmes élet legalsóbb rendű fajtájaként szembesülj Kaligasztia és Lucifer istenkáromló kérkedésével és ítéld meg azt és a felvett szerény állapotodban mindörökre vess véget a fény bukott gyermekei által hangoztatott szégyenletes hamisságoknak. Miután eddig kitartóan visszautasítottad, hogy e lázadókat hitelüktől megfoszd a teremtői előjogaid gyakorlásán keresztül, most az lesz a helyénvaló dolog, hogy a magad teremtette legalsóbb rendű teremtményekhez való hasonlatosságban ragadd ki a hatalmat e bukott Fiak kezéből; és így a te egész helyi világegyetemed teljesen tisztán és mindörökre látni fogja a halandói húsvér testbeli szerepkörödben teljesített dolgaid igazságát, ama dolgokét, melyeknek önkényes hatalmi erővel való megtételétől az irgalom visszatartott téged. Miután az alászállásod révén megteremtetted a Legfelsőbb főhatalmának lehetőségét a Nebadonban, azzal végeredményben lezárod az összes korábbi felkelés még kivizsgálatlan ügyeit is, függetlenül attól a hosszabb-rövidebb időbeli csúszástól, ami ezek ténylegessé válásáig még hátravan. E tetted révén a világegyetemedben fennálló, még elrendezetlen viszályok a lényeget illetően megszűnnek. Miután később felruháztatsz a világegyetemed feletti legfelsőbb főhatalommal, hasonló változások a hatáskörödben már soha többé nem következnek be a nagyszerű személyes teremtésösszességed semelyik részében sem.

120:2.3

3. Amint sikeresen véget vetettél az urantiai elszakadásnak, amit kétségkívül el is fogsz érni, azt javasolom, hogy fogadd el Gábrieltől az általa adományozott, az »Urantia Bolygóhercege« címet, mint amit a világegyetemed ad neked a végső alászállási tapasztalásod örök elismeréseképpen; és hogy továbbra is tegyél meg minden olyasmit, amely összhangban van az alászállásod céljával, annak érdekében, hogy jóvá tedd a Kaligasztia-féle árulás és a későbbi ádámi vétség által az Urantiára hozott szomorúságot és zavart.

120:2.4

4. A kérésednek megfelelően Gábriel és minden érintett együtt fog működni veled ama kifejezett óhajod végrehajtásában, hogy az urantiai alászállásod vége a teremtésrész megítéltetésének bejelentése is legyen, melyet egy korszak lezárása, az alvó halandói továbbélők feltámadása, valamint az adományozott Igazság Szelleme megítéltetési időszakának elrendelése fog kísérni.

120:2.5

5. Ami az alászállásod bolygóját és a halandói ottléted korában azon és akkor élő embernemzedéket illeti, azt tanácsolom, hogy főként tanítói szerepben működj. Elsősorban az ember szellemi természetének felszabadítására és bátorítására fordíts gondot. Aztán világosítsd meg a homályba borult emberi értelmet, gyógyítsd meg az emberek lelkét és szabadítsd meg az elméjüket az ősrégi félelmektől. És végül, halandói bölcsességed szerint, segédkezz a húsvér testben élő testvéreid fizikai jólétének és anyagi kényelmének biztosításában. Az eszményi vallásos életet éld az egész világegyetemed ösztönzése és épülése céljából.

120:2.6

6. Az alászállásod bolygóján szellemileg szabadítsd fel a lázadás által elszigetelt embert. Az Urantián a továbbiakban is járulj hozzá a Legfelsőbb főhatalmához, kiterjesztve ezzel a fennhatóságot a te személyes teremtésösszességed tágabb területeire is. Ebben a húsvér testhez hasonló alakban való anyagi alászállásodban arra készülsz, hogy megtapasztald az idő-tér Teremtő végső megvilágosodását, azt a kettős élményt, hogy a paradicsomi Atyád akaratával munkálkodsz az emberi természetben. Az átmeneti életedben a véges teremtmény akarata és a végtelen Teremtő akarata eggyé lesz majd, pontosan úgy, ahogy ezek a Legfelsőbb Lény kifejlődő Istenségében is egyesülnek. Áraszd ki az alászállásod bolygójára az Igazság Szellemét és így azon az elszigetelt bolygón minden egészséges halandót azonnal és teljes mértékben tégy hozzáférhetővé a paradicsomi Atyánk elkülönített jelenlétének segédkezése, vagyis a teremtésrészek Gondolatigazítói számára.

120:2.7

7. Mindennel kapcsolatban, amit az alászállásod bolygóján elvégzel, állandóan tartsd szem előtt, hogy a te egész világegyetemed tanítása és épülése érdekében éled azt az életet. A halandói megtestesülés ezen életét az Urantiának adományozod, de ezt az életet azért fogod élni, hogy szellemi ösztönzést adj minden emberi és emberfeletti értelemnek, mely valaha is élt, ma létezik vagy élhet minden olyan lakott világon, mely a te igazgatási területedhez tartozó hatalmas galaxis részét képezte, jelenleg a részét képezi vagy a részét fogja képezni. A halandói húsvér testhez hasonló alakbeli földi életedet ne úgy éld, mint példát az ottlétedkori idők urantiai halandói számára, és ne is legyen az példa az emberi lények semelyik későbbi nemzedéke számára az Urantián, de semelyik másik világon sem. Az urantiai, húsvér testbeli életed inkább az összes nebadonbeli világon élők számára jelentsen ösztönzést az eljövendő korszakok minden nemzedékében.

120:2.8

8. A halandói megtestesülésben megélendő és megtapasztalandó nagy küldetésed ama döntésedben foglaltatik, hogy olyan életet élj, melyben teljesen a paradicsomi Atyád akaratának őszinte megcselekedése hajt, hogy így kinyilvánítsd Istent, az Atyádat a húsvér testben és különösen a húsvér testbeli teremtmények számára. Egyúttal tolmácsolod is, új hangsúllyal, a mi Atyánkat az egész Nebadon halandó-feletti lényei számára. A paradicsomi Atyáról szóló új kinyilatkoztatásra és magasabb szintű magyarázatára irányuló segédkezéseddel egyenlő mértékben fogsz működni úgy is, hogy új kinyilatkoztatást tehess az emberről az Isten számára. Az egyetlen rövid életedben a húsvér testben úgy mutasd meg az Istent ismerő ember által a halandói lét rövid pályája alatt megragadható páratlan lehetőségeket, mint az egész Nebadonban addig még soha, és új formán és megvilágosítóan mutasd be az embert és az ember bolygói létével járó viszontagságokat az egész Nebadon minden emberfeletti értelme számára, minden időkre. Arra készülsz, hogy az Urantiára mész a halandói húsvér testhez hasonló alakban, és ott a korod és a nemzedéked férfi tagjaként fogsz élni, úgy fogsz ott működni, hogy megmutasd az egész világegyetemednek a hatalmas teremtésösszességed ügyei legfelsőbb szintű intézésére irányuló tökéletesített eljárás eszményét: ama cél teljesülését, hogy az Isten keresi az embert és meg is találja őt, és azt a jelenséget, hogy az ember keresi az Istent és meg is találja őt; és mindezt kölcsönös megelégedésre teszed, egyetlen rövid életnyi időtartam alatt a húsvér testben.

120:2.9

9. Arra intelek, hogy mindig tartsd szem előtt, hogy míg ténylegesen is a teremtésrész egy közönséges emberévé leszel, a lehetőséget tekintve a paradicsomi Atya egy Teremtő Fia maradsz. E megtestesülés során végig, noha az Ember Fiaként fogsz élni és cselekedni, a személyes isteniséged teremtői sajátosságai követni fognak a Szalvingtontól az Urantiáig. Mindig is meglesz az akaraterőd, hogy véget vess a megtestesülésnek bármikor azt követően, hogy a Gondolatigazítód megérkezett hozzád. Az Igazító megérkezése és befogadása előtt én kezeskedem a személyiséged épségéért. De az Igazítód megérkezése után és azzal egyidejűleg, hogy fokozatosan felismered az alászállási küldetésed természetét és jelentőségét, tartózkodnod kell bármiféle emberfeletti akarat-szándék, teljesítmény vagy erő felmutatásától, mert gondolnod kell arra a tényre, hogy a te teremtői előjogaid továbbra is kötődnek a halandói személyiségedhez, mert ezen sajátosságok nem elválaszthatók a személyes jelenlétedtől. Ám a földi létpályádat a paradicsomi Atya akaratán kívül semmiféle emberfeletti következmény nem fogja kísérni, hacsak tudatos és szándékos cselekedet révén nem jutsz végül a személyiség egésze által vállalt, egyöntetű döntésre.”


◄ 120:1
 
120:3 ►