A Mindenható világegyetemi erőtér-jelenlétének megjelenése együtt jár az evolúciós felsőbb-világegyetemi magas teremtők és szabályozók mindenségrendi eseménytérben való megjelenésével.
A Legfelsőbb Isten szellem- és személyiség-sajátosságai a paradicsomi Háromságtól erednek, de hatalmának megtestesülését a Teremtő Fiak, a Nappalok Elődei és a Tökéletes Szellemek tevékenységei jelentik, akiknek együttes cselekedetei alkotják az ő, mint a hét felsőbb-világegyetem feletti és a hét felsőbb-világegyetembeli mindenható ura növekvő hatalmának forrását.
A korlátlan paradicsomi Istenséget nem érthetik meg a tér és az idő fejlődő teremtményei. Az örökkévalóság és a végtelenség a tér-idő teremtmények által fel nem fogható istenség-valósági szintet jelent. Az istenség végtelensége és a főhatalom abszolútsága a paradicsomi Háromság sajátsága, és a Háromság a halandó ember felfogóképességét némiképp meghaladó valóság. A tér-idő teremtményeknek rendelkezniük kell eredettel, viszonyulásokkal és beteljesüléssel annak érdekében, hogy felfoghassák a világegyetemi összefüggéseket és megérthessék az isteniség tartalmas értékeit. Ezért mérsékli vagy egyéb módon korlátozza a paradicsomi Istenség az isteniség Paradicsomon kívüli megszemélyesülését, így hozva létre a Legfelsőbb Teremtőket és társaikat, akik mind egyre messzebb viszik az élet fényét annak paradicsomi forrásától egészen addig, amíg az a legtávolabbi és legcsodálatosabb formában az alászállt Fiak földi életében meg nem jelenik az evolúciós világokon.
Ez a Hétszeres Isten eredete, akinek egymást követő szintjeivel a halandó ember a következő sorrendben találkozik:
1. A Teremtő Fiak (és Alkotó Szellemek).
2. A Nappalok Elődei.
3. A Hét Tökéletes Szellem.
4. A Legfelsőbb Lény.
5. Az Együttes Cselekvő.
6. Az Örökkévaló Fiú.
7. Az Egyetemes Atya.
Az első három szintet a Legfelsőbb Teremtők alkotják; az utolsó három szintet a paradicsomi Istenségek jelentik. Közöttük a Legfelsőbb mindig mint a paradicsomi Háromság tapasztalás útján kibontakozó szellem-megszemélyesülése és mint a paradicsomi Istenségek teremtő gyermekei evolúciós teljhatalmának tapasztalati alapra épülő góca jelenik meg. A Legfelsőbb Lény az Istenség legteljesebb megnyilatkozása a hét felsőbb-világegyetem és a jelenlegi világegyetemi korszak számára.
A halandói okszerű gondolkodás alapján talán levezethető, hogy a Hétszeres Isten első három szintje együttes cselekedeteinek tapasztalásbeli újraegyesítése megfelel a paradicsomi Istenség szintjének, de ez mégsem így van. A paradicsomi Istenség öröktől való létezésben fennálló Istenség. A Legfelsőbb Teremtők a hatalmuk és személyiségük isteni egységében a tapasztalás által fejlődő Istenség új hatalomgyakorlási képességét alkotják és fejezik ki. Ez a tapasztalati alapra épülő hatalomgyakorlási képesség feltétlenül és elkerülhetetlenül egyesül a Háromsági eredetű, tapasztalás által fejlődő Istenséggel—a Legfelsőbb Lénnyel.
A Legfelsőbb Isten nem a paradicsomi Háromság, és ő nem is azonos semelyik felsőbb-világegyetemi Teremtővel, sem az ő összességükkel, akiknek működési tevékenységei ténylegesen létrehozzák az ő kialakuló mindenható hatalmát. A Legfelsőbb Isten, lévén Háromsági eredetű, az evolúciós teremtmények számára erő-személyiségként kizárólag a Hétszeres Isten első három szintjének összehangolt működésében nyilatkozik meg. A Mindenható Legfelsőbb éppen most jelenik meg a térben és időben a Legfelsőbb Teremtő Személyiségek tevékenységein keresztül, éppen úgy, ahogy az Együttes Cselekvő életre lobbant az örökkévalóságban az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú akarata szerint. A Hétszeres Isten első három szintjének lényei a Mindenható Legfelsőbb hatalmának igazi természetét és forrását alkotják; ezért kell mindig csatlakozniuk az ő igazgatási intézkedéseihez és támogatniuk azokat.