A lakott világok állhatatos hercegei állandó besorolásba kerülnek az eredeti feladatuk tárgyát képező bolygón. A paradicsomi Fiak és velük a megítéltetési korszakok jönnek-mennek, de a sikeres Bolygóherceg megmarad, mint a területének ura. A munkája meglehetősen független a felsőbb Fiak küldetéseitől, mert annak rendeltetése a bolygói polgárosodott társadalom fejlesztése.
A polgárosodott társadalom fejlődése a különböző bolygókon kevéssé hasonló. A halandói törzsfejlődés kibontakozása nagyon eltér a számtalan, igencsak különböző világon. Azonban a bolygókra jellemző testi, értelmi és társadalmi fejlődési területeken megmutatkozó számos különbség ellenére minden evolúciós szféra bizonyos, jól meghatározott irányokban halad előre.
A Bolygóherceg üdvözítő uralma alatt, melyet az Anyagi Fiak kiterjesztenek és amelyre a paradicsomi Fiak időszakos küldetései is rányomják a bélyegüket, az idő és tér átlagos világain a halandó emberfajták az alábbi hét fejlődési korszakon mennek keresztül:
1. A táplálkozás kora. Az előemberi teremtményeket és az ősember első fajtáit főként élelemszerzési kérdések foglalkoztatják. E fejlődő lények a nem alvással töltött idejük nagy részében vagy élelmet keresnek vagy harcolnak, támadásban vagy védekezésben vannak. A későbbi polgárosodott társadalmak e korai elődei gondolatainak középpontjában az élelemszerzés áll.
2. A biztonság korszaka. Amint az ősi vadász némi időt tud megtakarítani az élelemszerzésből, e szabadidejét a biztonsági helyzetének javítására fordítja. Egyre több figyelmet szentelnek a háborúzás módszereinek. Megerősítik az otthonaikat, és a nemzetséget az egymástól való félelem, valamint az idegen csoportokkal szemben szított gyűlölet kovácsolja össze. Az önvédelem olyan szükséglet, mely mindig követi az önfenntartást.
3. Az anyagi jólét kora. Miután az ember az élelmezési kérdéseket részlegesen megoldotta és bizonyos mértékű biztonságot is elért, a többi szabadidejét a személyes jólétére fordítja. A fényűzés a létszükséglettel verseng az emberi tevékenységek központjába kerülésért. Az ilyen korszakot túl gyakran jellemzi zsarnokság, türelmetlenség, dőzsölés és mámor. A fajok gyengébb elemei hajlamosak a mértéktelenségre és a kegyetlenkedésre. E gyönyörkereső gyengébb egyedeket azonban legyőzik a fejlődő polgárosodott társadalom erősebb és igazságszerető elemei.
4. A tudás és a bölcsesség keresése. Az élelem, a biztonság, az örömök és a szabadidő megteremtik az alapját a műveltség fejlődésének és a tudás terjedésének. A tudás megszerzésére irányuló erőfeszítés bölcsességet eredményez, és amint egy műveltség megtanulta, hogy miként szerezzen előnyt a tapasztalásából és fejlődjön általa, a polgárosodott társadalom tényleg révbe ér. Még mindig az élelem, a biztonság és az anyagi jólét határozza meg a társadalmat, de már sok előretekintő egyén van kiéhezve a tudásra és szomjazza a bölcsességet. Minden gyermek lehetőséget kap a tettek révén tanulni; e korszak jelszava az oktatás.
5. A bölcselet és a testvériség kora. Amikor a halandók megtanulnak elgondolkodni a tapasztalásaikon és elkezdenek hasznot húzni a tapasztalásból, akkor válik a szemléletük bölcselőivé—végre elkezdik magukban keresni az okokat és józan ítélőképességre tesznek szert. E korszakban a társadalom etikussá lesz, e korszak halandói pedig valóban erkölcsi lényekké válnak. A bölcs erkölcsi lények képesek az emberi testvériség megteremtésére az ilyen fokozatosan fejlődő világon. Az etikus és erkölcsi lények képesek megtanulni, hogy miként éljenek az aranyszabálynak megfelelően.
6. A szellemi törekvés korszaka. Ahogy a fejlődő halandók keresztülmentek a testi, az értelmi és a társadalmi fejlődési szakaszokon, előbb-utóbb elérik a személyes látásmódnak azokat a szintjeit, amelyek a szellemi megelégedés és a mindenségrendi összefüggések megértésének keresésére késztetik őket. A vallás kiteljesíti a félelem és a babonaság érzelmi területeiről a mindenségrendi bölcsesség és a személyes szellemi tapasztalás magasabb szintjeire való felemelkedést. Az oktatás a jelentéstartalmak megvilágítására törekszik, a műveltség pedig a mindenségrendi kapcsolódásokat és az igaz értékeket ragadja meg. Az ilyen fejlődő halandók műveltsége kiváló, képzettsége nagyszerű és Isten-tudata páratlan.
7. A fény és élet korszaka. Ez a fizikai biztonságot, értelmi gyarapodást, társadalmi műveltséget és szellemi fejlődést hozó, egymást követő korszakok betetőzése. Ezek az emberi vívmányok most mindenségrendi egységben és önzetlen szolgálatban vegyülnek, társítódnak és hangolódnak össze. A véges természet és az anyagi felruházottság korlátai között nincsenek rögzített határai az idő és tér tündökletes, végleges rendű világain egymást követő, haladó nemzedékek evolúciós fejlődési lehetőségeinek.
A Bolygóhercegek, miután a világtörténelem egymást követő megítéltetési időszakain és a bolygói fejlődés fokozatosan fejlődő korszakain át szolgálták a szféráikat, a fény és élet korának beköszöntével felemeltetnek a Bolygó Fejedelem rangjára.