Miként a felsőbb-világegyetemeknek és a központi világegyetemnek, a helyi világegyetemnek is megvan a maga állandó létpolgársága. Ebbe tartoznak az alábbi teremtett fajták is:
1. Szuszatia.
2. Univitatia.
3. Anyagi Fiak.
4. Köztes teremtmények.
A helyi teremtésrész honosai a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt felemelkedőkkel és a spirongával (akik más besorolásúak) együtt egy viszonylag állandó létpolgárságot alkotnak. E lényrendek mindent összevetve nem felemelkedők és nem is alászállók. Mindannyian tapasztalás által fejlődő teremtmények, de az egyre bővülő tapasztalataik továbbra is elérhetők a világegyetem számára az ő eredeti szintjükön. Bár ez nem teljesen igaz az ádámi Fiak és a köztes teremtmények esetében, a többi rend esetében azonban viszonylag jól teljesül.
A szuszatia. E bámulatos lények állandó besorolású létpolgárokként lakoznak és működnek a Szalvingtonon, e helyi világegyetem központján. Ők a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem ragyogó leszármazottai és szoros kapcsolatban állnak a helyi világegyetem felemelkedő létpolgáraival, a nebadoni Tökéletes Testületbe felvett, a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandókkal.
Az univitatia. Az épített szférák száz csillagvilági központja alkotta csoport mindegyike az univitatia néven ismert helyi lényrend folytonos segédkezését élvezi. A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem e gyermekei alkotják a csillagvilági központi világok állandó lakosságát. Ők olyan nem-szaporodó lények, melyek létsíkja a csillagrendszeri központokon lakozó Anyagi Fiak félanyagi besorolása, valamint a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók és a szalvingtoni szuszatia határozottabb szellemi jelleget mutató létsíkja között helyezkedik el; azonban az univitatia nem morontia lényeket jelent. Azt nyújtják a felemelkedő halandóknak a csillagvilági szférákon való áthaladásuk során, mint amivel a Havona-honosok hozzájárulnak az idő zarándokainak a fejlődéséhez, amikor azok a központi teremtésrészen áthaladnak.
Az Anyagi Istenfiak. Amikor a Teremtő Fiú és a Végtelen Szellem világegyetemi képviselője, a Világegyetemi Anyaszellem közötti teremtői kapcsolat befejezte a teremtői körét, amikor már nem jelenik meg több egyesült természetű utód, akkor személyesíti meg a Teremtő Fiú kettős formában az ő utolsó lényfogalmát, s ezzel végül megerősíti a maga eredeti kettős származását. Magában és magától ekkor teremti meg a világegyetemi fiúi besorolásba tartozó, anyagi rendű, csodálatos és fenséges Fiakat és Leányokat. Így jön létre a Nebadon minden egyes helyi csillagrendszerének eredeti Ádámja és Évája. Ők szaporodó fiúi besorolású rend, mivel egy hímnemű és egy nőnemű teremtetik. Leszármazottaik a csillagrendszeri központ viszonylag állandó besorolású létpolgárai, bár némelyiküket bolygói ádámi feladatokkal bízzák meg.
A bolygói küldetésen az Anyagi Fiú és Leány feladata az adott világ ádámi emberfajtájának megalapítása, melynek rendeltetése, hogy végül összeolvadjon az adott szféra halandói lakosaival. A Bolygók Ádámjai alászálló és felemelkedő Fiak egyaránt, de mi rendszerint inkább felemelkedőkként soroljuk be őket.
A köztes teremtmények. A legtöbb lakott világ esetében a kezdeti időkben bizonyos emberfeletti, ám anyagiasult lények kapnak feladatot, azonban a Bolygó Ádámjainak megérkeztével ők rendszerint visszavonulnak. E lények tevékenysége és az Anyagi Fiak erőfeszítései, melyek az evolúciós emberfajták fejlesztésére irányulnak, gyakran nehezen besorolható teremtmények korlátozott számú megjelenését eredményezik. E különleges lények gyakran az Anyagi Fiak és az evolúciós teremtmények között éppen félúton helyezkednek el; innen az elnevezésük, köztes teremtmények. E közteslények többé-kevésbé állandó besorolású létpolgárai az evolúciós világoknak. Már a Bolygóherceg megérkezésének első napjaitól fogva végig azon igen távoli időpontig, amikor a bolygó megállapodik a fényben és életben, ők az egyetlen, értelmes teremtmények alkotta csoport, mely folyamatosan e szférán tartózkodik. Az Urantián valójában a közteslény segédkezők a bolygó tényleges felügyelői; gyakorlatilag ők az Urantia létpolgárai. A halandók valóban az evolúciós világok fizikai és anyagi lakói, de ti mindannyian túl rövid életűek vagytok; oly kevés időt töltötök a szülőbolygótokon. Az evolúciós fejlődési bolygón megszülettek, éltek és meghaltok, és más evolúciós fejlődési bolygókra mentek tovább. Még a bolygókon mennyei segédkezőkként szolgáló emberfeletti lények is csak átmeneti feladatot kapnak; közülük csak keveset bíznak meg valamely adott szférán való hosszabb szolgálattal. A köztes teremtmények azonban a bolygói igazgatás folytonosságát jelentik az örökösen változó mennyei segédkezési feladatokat ellátókkal és az állandóan kicserélődő halandói lakosokkal szemben. E sohasem szűnő változás és kicserélődés közepette a köztes teremtmények megszakítás nélkül folytatják a munkájukat a bolygón.
Hasonlóképpen, a helyi világegyetemek és a felsőbb-világegyetemek igazgatási szervezete minden osztályának is megvan a maga többé-kevésbé állandó népessége, létpolgári besorolású lakossága. Ahogy az Urantiának közteslényei vannak, úgy a Jerusemnek, a csillagrendszeri központotoknak Anyagi Fiai és Leányai vannak; Edentiának, a csillagvilági központotoknak univitatiája van, míg a Szalvington létpolgárai kétfélék, mégpedig a teremtett szuszatia és a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt, kifejlődött halandók. A felsőbb-világegyetemek kis- és nagyövezetei igazgatási világainak nincsenek állandó létpolgáraik. De az Uversza központi szféráit folyamatosan segíti egy olyan bámulatos lénycsoport, akiket abandontereknek neveznek, őket a Nappalok Elődeinek és a hét Tükröző Szellemnek az Orvonton központján lakozó, ki nem nyilatkoztatott közvetítői teremtették. Ezek az Uverszán tartózkodó létpolgárok jelenleg a világuk szokványos ügyeit igazgatják a Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók uverszai testületének közvetlen felügyelete alatt. Még a Havonának is vannak honos lényei, a Fény és Élet központi Szigete pedig a paradicsomi létpolgárok különféle csoportjainak ad otthont.