A Bolygóherceg megérkezésével egy új megítéltetési időszak veszi kezdetét. Kormányzat jelenik meg a földön, és beköszönt a fejlett törzsi korszak. Nagy társadalmi lépéseket tesznek e rendszerben néhány ezer év alatt. Szokványos körülmények között a halandók a polgárosodott társadalom magas szintjét érik el ebben a korszakban. Nem küzdenek olyan sokáig embertelen körülmények között, mint ahogy az urantiai emberfajták tették. A lázadás azonban egy lakott világon olyan nagy mértékben megváltoztatja az életet, hogy kevés vagy egyáltalán semennyi fogalmatok sem lehet egy szabályszerűen fejlődő bolygó ilyesfajta rendszeréről.
E megítéltetési időszak átlagos tartama nagyjából ötszázezer év, néha több, néha pedig kevesebb. E korszakban a bolygó bekapcsolódik a csillagrendszeri körökbe, és a szeráfi és egyéb mennyei segítők teljes hányadát kirendelik a bolygó igazgatásához. A Gondolatigazítók egyre nagyobb számban érkeznek, és a szeráf őrangyalok ide is kiterjesztik a halandó-felügyeleti rendszerüket.
Amikor a Bolygóherceg megérkezik egy kezdetleges világra, akkor ott még a félelem és a tudatlanság kifejlődött vallása van túlsúlyban. A herceg és kísérete teszi meg az első kinyilatkoztatásokat a felsőbb igazságról és a világegyetemi szerveződésről. A kinyilatkoztatott vallás ezen első leírásai nagyon egyszerűek, és rendszerint a helyi csillagrendszer ügyeivel kapcsolatosak. A Bolygóherceg megérkezése előtt a vallás teljes mértékben evolúciós folyamat. Ezt követően a vallás fokozatos kinyilatkoztatások és evolúciós gyarapodás révén fejlődik. Minden egyes megítéltetési időszak, minden egyes halandói kor teljesebb képet kap a szellemi igazságról és a vallási etikáról. A vallás befogadására való készség kifejlődése a világ lakosaiban jelentős mértékben meghatározza a szellemi haladásuk mértékét és a vallási kinyilatkoztatás mélységét.
E megítéltetési időszak egy szellemi hajnal tanúja, és a különböző emberfajták és azok különféle törzsei sajátos vallási és bölcseleti rendszerek kifejlesztésére törekednek. Mindezekben a faji vallásokban két sajátosság általánosan jelen van: az ősemberek korai félelmei és a Bolygóherceg későbbi kinyilatkoztatásai. Az urantiaiak némely szempontból valahogy még nem emelkedtek ki a bolygói törzsfejlődés e korszakából. E tanulmány követésekor egyre világosabban megérthetitek, hogy a világotok mennyire letért az evolúciós haladás és fejlődés átlagos pályájáról.
De a Bolygóherceg nem „a Béke Hercege”. Faji küzdelmek és törzsi háborúk folynak végig e megítéltetési időszak során, bár csökkenő gyakorisággal és hevességgel. Ez az emberfajták szétszóródásának nagy korszaka, és ennek kiteljesedése a heves, erőszakos nemzetieskedés időszaka. A törzsi és nemzeti csoportosulások alapját a bőrszín képezi, és a különböző emberfajták gyakran külön nyelvet fejlesztenek ki. A halandók minden egyes gyarapodó csoportja elszigetelődésre törekszik. Ezt az elkülönülést elősegíti a sokféle nyelv létezése is. Az emberfajták egyesítése előtt a háborúskodás iránti leküzdhetetlen vágyuk néha egész népek kiirtását eredményezi; különösen a narancsszín és a zöld emberfajta sorsa a kipusztulás.
Az átlagos világokon a herceg uralkodásának második részében a nemzeti lét elkezdi felváltani a törzsi szerveződést vagy ráépül a már meglévő törzsi csoportosulásokra. De a herceg korának nagy társadalmi vívmánya a családi élet megjelenése. Azelőtt az emberi kapcsolatok főként törzsi jellegűek voltak; az otthon most kezd el megjelenni.
Ez a nemi egyenjogúság felismerésének megítéltetési időszaka. Némely bolygón a férfiak uralkodnak a nők felett; másokon éppen fordított a helyzet. E korszakban a szokványos világok megvalósítják a nemek teljes egyenlőségét, mert ez az előzménye a családi életre vonatkozó eszményképek kiteljesítésének. Ez az otthon aranykorának hajnala. A törzsi uralom eszméje fokozatosan átadja a helyet a nemzeti lét és a családi élet kettős fogalmának.
E korszakban jelenik meg a mezőgazdaság. A család eszméjének kiteljesedése összeegyeztethetetlen a vadász vándorló és le nem telepedett életével. Az állandó lakóhelyhez kötődő szokások és a földművelés fokozatosan meghonosodik. Az állatok háziasítása és a háziipari mesterségek fejlődése rohamos gyorsasággal zajlik. Az élőlénytani evolúció tetőpontjának elérésével a polgárosodott társadalom is magas szintre jut, de a gépi fejlődés csak kismértékű; a találékonyság a következő korszak jellemzője.
Az emberfajták megtisztulnak, és a testi tökéletesedés és az értelmi teljesítmények magas szintjét érik el még e korszak vége előtt. Egy szokványos világ kezdeti fejlődését nagyban segíti az a terv, hogy a halandók fejlettebb fajtáinak gyarapodását a fejletlenebbek arányos visszafogásával kell támogatni. A korai népeitek hibája, hogy nem tettek különbséget így e fajták között, s ezért van oly sok fogyatékos és elfajzott egyed a mai urantiai emberfajták között.
A herceg korszakának egyik nagy vívmánya az értelmi fogyatékos és közösségi életre alkalmatlan egyedek szaporodásának megtiltása. A legtöbb világ már jóval a második Fiak, az Ádámok megérkezése előtt komolyan hozzáfog az emberfajták megtisztítása feladatának, valami olyasminek, amit az urantiai népek eddig még nem vállaltak fel komolyan.
A fajok fejlesztésének kérdése nem annyira nagyszabású vállalkozás, amikor arra az emberi törzsfejlődés első időiben kerítenek sort. A fajok túléléséért folytatott törzsi küzdelmek és a kemény versengés korai korszaka kigyomlálta a természetellenes és fogyatékos fajtákat. Egy gyengeelméjűnek nincs sok esélye a túlélésre egy fejletlen és háborúzó törzsi társadalmi szervezetben. A ti félig tökéletes polgárosodott társadalmaitok hamis nézete az, ami istápolja, védelmezi és fenntartja az evolúciós emberi örökség reménytelenül fogyatékos vérvonalait.
Az elfajzott emberi lények, a menthetetlen gyengeelméjűek és a visszamaradott halandók iránt hasztalan rokonszenvvel viseltetni, ez nem jelent gyöngédséget vagy emberbarátságot. Még a leginkább szokványos evolúciós világokon is van épp elég különbség az egyedek között és a számos társadalmi csoport között ahhoz, hogy az emberbarát felfogás és az önzetlen halandói segédkezés minden nemes vonása teljes körűen érvényesülhessen, anélkül, hogy a fejlődő emberiség közösségi életre alkalmatlan és erkölcsileg elfajzott vérvonalait fenntartsa. Bőségesen sok lehetőség van a türelem gyakorlására és a felebaráti szeretet érvényesülésére ama szerencsétlen és szükséget szenvedő egyedek iránt, akik nem veszítették el helyrehozhatatlanul az erkölcsi örökségüket és akiknek a születésnél fogva járó szellemi joga nem semmisült meg mindörökre.