A lakott világok többségén az Édenkertek megmaradnak fenséges műveltségközpontoknak és korszakokon keresztül tovább működnek úgy, mint a bolygói elvi irányítás és gyakorlat társadalmi mintái. Még az első időkben is, amikor az ibolyaszín népek még viszonylag elkülönülten élnek, a tanintézeteik kellő számú jelöltet fogadnak a világ emberfajtái közül, miközben a kert ipari fejlődése új lehetőségeket teremt a kereskedelmi kapcsolatokra. Az Ádámok és Évák, valamint leszármazottaik így járulnak hozzá a műveltség hirtelen elterjedéséhez és a világaik evolúciós emberfajtáinak gyors fejlődéséhez. Mindezeket a kapcsolatokat az evolúciós fajták és Ádám fiainak összeolvadása emeli magasabb szintre és erősíti meg, melynek eredménye az élőlénytani besorolás azonnali fejlődése, az értelem-megnyilvánulás lehetőségének kibontakozása és a szellemi felfogóképesség erősödése.
Az átlagos világokon az ibolyaszín emberfajta kertközpontja a világműveltség második központjává válik, és a Bolygóherceg székhelyvárosával együtt szabja meg a polgárosodott társadalom fejlődési ütemét. A Bolygóherceg városközponti tanhelyei, valamint Ádám és Éva kertbeli tanodái évszázadokon keresztül egymás mellett működnek. Rendszerint nem esnek messze egymástól, és békés együttműködésben dolgoznak.
Gondoljátok csak el, hogy mit jelentene a világotokon, ha valahol a Levantéban lenne egy polgárosult világközpont, egy nagyszerű bolygói műveltségegyetem, mely 37.000 év óta megszakítás nélkül működött volna. Szánjatok időt annak átgondolására is, hogy egy ilyen ősi központ erkölcsi fennhatóságát milyen mértékben erősítené, ha attól nem messze létezne egy másik, még régibb központja a mennyei segédkezésnek, amelynek hagyományai 500.000 év összehangolt evolúciós hatáson alapuló erőt mutatnának fel. A szokások ereje az, ami végül az egész világon elterjeszti az Édenről szóló eszményképeket.
A Bolygóherceg tanodái elsődlegesen bölcselettel, vallással és erkölccsel, valamint a felsőbb értelmi és művészi teljesítményekkel foglalkoznak. Ádám és Éva kertbeli tanodáit rendszerint a gyakorlati mesterségeknek, az alapvető értelmi felkészítésnek, a társadalmi műveltségnek, a gazdasági fejlődésnek, a kereskedelmi kapcsolatoknak, a testedzésnek és a polgári kormányzásnak szentelik. Végül e világközpontok összeolvadnak, de a tényleges csatlakozásra néha mindaddig nem kerül sor, amíg az első Ítélkező Fiú ideje el nem érkezik.
A bolygó Ádámjának és Évájának, valamint az ibolyaszín emberfajta egyenes ági magjának továbbélése olyan növekedési egyensúlyt biztosít az édeni műveltségnek, amely a hagyomány kényszerítő ereje révén hatást fejt ki a világ polgárosodott társadalmára. E halhatatlan Anyagi Fiakban és Leányokban találjuk meg azt az utolsó és nélkülözhetetlen kapcsolatot, mely összeköti az Istent az emberrel, mely áthidalja az örökkévaló Teremtő és az idő legalacsonyabb rendű, véges személyiségei között tátongó csaknem végtelen szakadékot. Itt egy olyan felsőbb lény áll, aki éppen úgy fizikai, anyagi, sőt még ivaros teremtmény is, mint amilyenek az urantiai halandók, aki képes látni és megérteni a láthatatlan Bolygóherceget és képes tolmácsolni a szavait a teremtésrész halandó teremtményei számára, mert az Anyagi Fiak és Leányok képesek látni a szellemlények összes alsóbb rendjét; látják a Bolygóherceget és az ő teljes törzskarát, legyenek azok egyébként láthatók vagy láthatatlanok.
Az évszázadok múltával, a leszármazottaiknak és az emberi fajtáknak az összeolvadásán keresztül ezen Anyagi Fiút és Leányt úgy lehet tekinteni, mint az emberiség közös őseit, az evolúciós emberfajták immár összekeveredett leszármazottainak közös szülőit. A lakott világról elinduló halandóknak tapasztalati úton hét apát kell azonosítaniuk:
1. Az élőlénytani apa—a húsvér test apa.
2. A teremtésrészbeli apa—a Bolygó Ádámja.
3. A szférák atyja—a Csillagrendszer Fejedelem.
4. A Fenséges Atya—a Csillagvilági Atya.
5. A világegyetemi Atya—a helyi teremtésrészek Teremtő Fia és legfőbb ura.
6. A felsőbb-Atyák—a Nappalok Elődei, akik a felsőbb-világegyetemet kormányozzák.
7. A szellem- vagy Havona Atya—az Egyetemes Atya, aki a Paradicsomon lakozik, és a szellemét küldi el, hogy azon alacsonyrendű teremtmények elméjében éljen és munkáljon, akik a világegyetemek mindenségében lakoznak.