A Bolygók Ádámja és Évája úgy érkezik meg egy lakott világra, hogy a feljebbvalóik tökéletesen felkészítették őket az értelmes lények már meglévő fajtái fejlesztésének legjobb módjára. A kivitelezési terv nem egységes; sok múlik a segédkező pár belátásán is, és nem ritkák a hibák, különösen az olyan összezavart, lázadó világokon, mint amilyen az Urantia is.
Az ibolyaszín emberfajtához tartozók rendszerint nem kezdik meg az összeolvadást a bolygó honosaival addig, amíg a csoportlétszámuk el nem éri az egymilliót. De ezalatt a Bolygóherceg törzskara bejelenti, hogy az Istenek gyermekei leszálltak a földre, hogy mondhatni eggyé váljanak az emberfajtákkal; és az emberek türelmetlenül várják a napot, amikor elhangzik a bejelentés, hogy a fajilag fejlettebb fajtákhoz tartozóknak minősülők beléphetnek az Édenkertbe és ott Ádám fiai és leányai kiválasztják őket, hogy az emberiség új és kevert rendjének evolúciós atyjai és anyjai legyenek.
A szabályszerű világokon a bolygó Ádámja és Évája sohasem párosodik az evolúciós emberfajtákkal. Ezen élőlénytani tökéletesítési munka az ádámi leszármazottak feladata. De ezek az ádámfiak nem mennek a fajok közé; a herceg törzskara hozza az Édenkertbe azokat a nemesebb férfiakat és nőket, akik önként vállalják az ádámi leszármazottakkal való párosodást. A legtöbb világon a legnagyobb megtiszteltetésnek minősül, ha valakit bevesznek a kert fiaival és leányaival való párosodásra pályázók közé.
Ilyenkor először szűnnek meg a faji háborúk és az egyéb törzsi küzdelmek, s a világ emberfajtái egyre inkább arra törekednek, hogy nemesebbnek minősítsék őket és bebocsátást nyerjenek a kertbe. A legjobb esetben is csak halvány fogalmat alkothattok arról, hogy e versengő küzdelem miként kerül minden tevékenység középpontjába egy szokványos bolygón. A fajnemesítés teljes menete az Urantián már korán zátonyra futott.
Az ibolyaszín emberfajta egytársú nép, és az ádámi fiakkal és leányokkal egyesülő minden evolúciós férfinak és nőnek meg kell fogadnia, hogy nem vesz más társat, és hogy a gyermekeit is erre neveli. Az ilyen egyesülésekből származó gyermekeket a Bolygóherceg tanodáiban oktatják és képezik ki, és ezután megengedik, hogy visszatérjenek az evolúciós szüleik fajtájához, s ott a nemesebb halandók kiválasztott csoportjaiból válasszanak párt maguknak.
Az Anyagi Fiak e fajtájának a világok fejlődő emberfajtáihoz való hozzáadódásával az evolúciós fejlődés egy új és nagyszerűbb korszaka veszi kezdetét. A behozott képességek és a felsőbb szintű evolúciós sajátságok nemzési úton való elterjedését követően gyors és nagy lépések sorozata jellemzi a polgárosodási és faji fejlődést; százezer év alatt nagyobb fejlődés megy végbe, mint a korábbi küzdelem egymillió éve alatt. A világotokban még az elrendelt tervek sikertelensége ellenére is nagymértékű volt az előrelépés, mivel a népeitek ajándékul kapták az ádámi élet-sejtanyagot.
De míg a bolygói Édenkert egyenes ági gyermekei képesek magukból adományozni az evolúciós emberfajták nemesebb tagjainak és ezáltal képesek emelni az emberiség élőlénytani fejlettségi szintjét, addig nincs jótékony hatása annak, ha az urantiai halandók fejlettebb fajtái párosodnak a fejletlenebb fajtákkal; az ilyen botor eljárás a világotok összes polgárosodott társadalmát veszélybe sodorná. Mivel az ádámi módszer nem volt képes faji összhangot elérni, ezért most nektek kell rendeznetek a fajnemesítés terén kialakult bolygó helyzetet az alkalmazkodás és a szabályozás egyéb, főként emberi módszerei révén.