E művészek nem zenével, festéssel vagy más hasonlóval foglalkoznak, amire esetleg gondolhatnátok. Ők ama különleges térerők és energiák alakításával és szervezésével foglalkoznak, melyek a szellemvilágban jelen vannak, de amelyeket a halandók nem ismernek. Ha bármiféle szilárd alapom lenne az összehasonlításra, akkor megkísérelném bemutatni a szellemi teljesítmény e különleges területét, de erről le kell mondanom—nincs remény arra, hogy a halandói elmék számára ezt a mennyei művészeti szférát közvetíthessem. Mindazonáltal, amit nem lehet bemutatni, azt lehet sejtetni:
A szépség, az ütem és az összhang értelmileg összetartozó és szellemileg rokon dolog. Az igazság, a tény és a kapcsolat értelmileg elválaszthatatlan és összetartozik a szépség bölcseleti fogalmaival. A jóság, a pártatlanság és az igazságosság bölcseletileg összetartozik és szellemileg össze van kötve az élő igazsággal és az isteni szépséggel.
Az igaz bölcselet mindenségrendi fogalmai, a mennyei művészet bemutatása vagy a halandói próbálkozás az isteni szépség emberi felismerésére, sohasem lehetnek igazán kielégítők, ha az illető teremtmény a fejlődésre való törekvésében egyesítetlen. Az isteni késztetésnek a fejlődő teremtmény általi kifejeződései lehetnek értelmileg igazak, érzelmileg szépek és szellemileg jók; de az igazi lélekkifejeződés nem történik meg, hacsak az igazság valóságai, a szépség jelentéstartalmai és a jóság értékei nem egyesülnek a művész, a tudós és a bölcselő élettapasztalásában.
Ezen isteni jegyek tökéletesen és abszolút értelemben egyesülnek Istenben. Minden Istent ismerő ember és angyal rendelkezik a korlátlan önkifejezés lehetőségével az egyesített önmegvalósítás örökké fejlődő szintjein az Istenszerűség soha be nem fejeződő elérésének eljárása révén—az örökkévaló igazság, az egyetemes szépség és az isteni jóság evolúciós tapasztalásában való gyakorlati összevegyülés révén.