Az Igazítók elküldése, azok beköltözése valóban az Atya Isten kifürkészhetetlen rejtélyei közé tartozik. Az Egyetemes Atya isteni természetének szilánkjai magukban hordozzák a teremtményi halhatatlanság lehetőségét. Az Igazítók halhatatlan szellemek, és a velük való egyesülés örök élethez juttatja az eggyé kapcsolódott halandó lelkét.
A túlélő halandók alkotta fajotok a felemelkedő Istenfiak e csoportjába tartozik. Jelenleg bolygói fiak vagytok, olyan evolúciós teremtmények, akik az élethordozói beültetésből származnak és akiket az ádámi élet-hozzájárulás módosított, s akik még aligha tekinthetők felemelkedő fiaknak; de valóban felemelkedési képességgel rendelkező fiak vagytok—sőt még a legfelsőbb dicsőség és isteniség szintjét is elérhetitek—és a felemelkedő fiúi szellemi besorolást elnyerhetitek hit által és a bennetek lakozó, szellemi átlényegítő tevékenységet folytató Igazítóval szabad akaratból való együttműködés révén. Amikor te és az Igazítód véglegesen és mindörökre eggyé kapcsolódtok, amikor ti ketten eggyé lesztek, éppen úgy, ahogy Krisztus Mihályban az Isten Fia és az Ember Fia is egy, akkor váltok ténylegesen felemelkedő istenfiakká.
Az elmébe költöző Igazítónak a kísérleti és evolúciós bolygón való segédkezési létpályájának részletezése nem képezi a feladatom részét; e nagy igazság kibontása a teljes létpályátokat átfogja. Azért említek meg mégis bizonyos igazítói szerepköröket, hogy az Igazítóval eggyé kapcsolódó halandókról teljes körű ismertetést adjak. Az elmében lakozó ezen Isten-szilánkok a fizikai létezés első napjaitól fogva a lényrendetekkel vannak végig a nebadonbeli és az orvontonbeli felemelkedési létpályán, és még azután, a Havonán való áthaladásotok során is egészen a Paradicsom eléréséig. Ezt követően pedig, az örökkévaló kalandban, ugyanez az Igazító már egy veletek és a részetekké lett.
E halandóknak parancsolta meg az Egyetemes Atya, hogy „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.” Az Atya magát adományozta nektek, a saját szellemét helyezte belétek; ezért vár el tőletek végleges tökéletességet. Az embernek az idő halandói szféráiról az örökkévalóság isteni területeire való felemelkedésének ismertetése izgalmas beszámolót képez, s bár az én felhatalmazásomon kívül esik, attól még e fenséges kaland tanulmányozása a halandó ember számára mindenekfelett kívánatos.
Az Egyetemes Atya szilánkjával való eggyé kapcsolódás egyenrangú a Paradicsom későbbi elérésének isteni elismerésével, és az ilyen, Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók az emberi lények egyetlen olyan osztályát alkotják, akik áthaladnak a Havona-körökön és megtalálják Istent a Paradicsomon. Az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandó előtt széles világegyetemi szolgálati létpálya áll. Mily végső rendeltetés és dicsőséges előrehaladás vár mindegyikőtökre! Vajon felfogjátok-e igazán, hogy mit is tesznek értetek? Vajon megértitek-e annak az örökkévaló teljesítménynek a nagyságát, mely előttetek áll—tielőttetek, akik az élet alacsonyrendű útján haladva most küzditek át magatokat az úgynevezett „siralomvölgyön”?