Bár a Végtelen Szellem átjárja az idő és tér összes világegyetemét, ő mégis az egyes helyi világegyetemek központjairól fejti ki tevékenységét úgy, mint egyfajta különleges összpontosulás, mely a Teremtő Fiúval való alkotó együttműködési eljárás révén tesz szert teljes személyiség-sajátosságra. A helyi világegyetem tekintetében a Teremtő Fiú igazgatási hatásköre a legfelsőbb szintű; a Végtelen Szellem, mint Isteni Segédkező teljes mértékben együttműködő, bár tökéletesen mellérendelt szerepet tölt be.
A szalvingtoni Világegyetemi Anyaszellem, Mihály társa a Nebadon szabályozásában és igazgatásában, a Legfelsőbb Szellemek hatodik csoportjába tartozik, s e rend 611.121. tagja. Arra vállalkozott, hogy elkíséri Mihályt a paradicsomi kötelezettségei alól való felmentése alkalmával és azóta vele tevékenykedik Mihály világegyetemének megteremtésében és irányításában.
A Tökéletes Teremtő Fiú a világegyetemének személyes ura, de annak minden irányítási részletét illetően a Világegyetemi Szellem a Fiú igazgatótársa. Míg a Szellem mindig elismeri a Fiút feljebbvalójának és urának, a Fiú mindig mellérendelt helyzetben lévőként és egyenlő hatáskörrel rendelkezőként kezeli a Szellemet a terület minden ügyében. A Teremtő Fiút a szeretet és élet adományozására irányuló minden munkájában mindig és tökéletesen támogatja és szakszerűen segíti a végtelenül bölcs és mindig hű Világegyetemi Szellem és az ő angyali személyiségekből álló színes kíséretének egésze. Az ilyen Isteni Segédkező valóban a szellemek és szellemszemélyiségek anyja, a Teremtő Fiú mindig jelenlévő és végtelenül bölcs tanácsadója, a paradicsomi Végtelen Szellem hűséges és igaz megnyilatkozása.
A Fiú atyaként működik a helyi világegyetemében. A Szellem, ahogy a halandó teremtmények értelmezik, egy anya szerepét játssza, aki mindig segíti a Fiút és örökké nélkülözhetetlen a világegyetem igazgatásában. Felkelés esetén kizárólag a Fiú és Fiú-társai működhetnek megszabadítóként. A Szellem sohasem léphet fel a lázadással szemben vagy védheti meg a fennhatóságát, azonban a Szellem mindig támogatja a Fiút mindabban, amit meg kell tapasztalnia azon erőfeszítései során, hogy megszilárdítsa az irányítását és fenntartsa a fennhatóságát a rossztól megfertőzött és a bűn uralta világokon. Csakis egy Fiú állíthatja helyre a közös teremtésük munkáját, de egyetlen Fiú sem remélhet végső sikert az Isteni Segédkező és az ő hatalmas szellem-segítői közösségének, Isten leányainak szüntelen együttműködése nélkül, akik oly hűen és vitézül küzdenek a halandó emberek jólétéért és az ő isteni szüleik dicsőségéért.
A Teremtő Fiú hetedik és utolsó teremtményi alászállásának teljesítését követően az időszakos elszigeteltséggel járó bizonytalanságok véget érnek az Isteni Segédkező számára, és a Fiú világegyetemi segítője mindörökre eléri a végleges állapotot a bizonyosságban és a szabályozásban. A Teremtő Fiúnak Tökéletes Fiúvá koronázásakor, az örömünnepek ünnepe alkalmával kerül sor arra, hogy a Világegyetemi Szellem, az összegyűlt seregek előtt először tesz nyilvános és egyetemes nyilatkozatot a Fiú alattvalójaként, hűséget és engedelmességet fogad. Ez az esemény a Nebadonban akkor történt, amikor Mihály az urantiai alászállást követően visszatért a Szalvingtonra. E nagy jelentőségű alkalmat megelőzően a Világegyetemi Szellem sohasem ismerte el a Világegyetemi Fiú feljebbvalóságát, és azt megelőzően nem fordult elő, hogy a Szellem így önkéntesen lemondott volna hatalomról és hatáskörről, sohasem lehetett igazul kijelenteni a Fiúról, hogy „minden hatalom a mennyben és a földön az ő kezébe adatott”.
Miután az Alkotó Anyaszellem ezen alávetési fogadalmát megtette, a nebadoni Mihály nemesen elismerte az örökkévaló függését a Szellem-társától, s a Szellemet a világegyetemi területeinek társuraként ismerte el és minden teremtménytől azt kérte, hogy fogadjanak hűséget a Szellemnek úgy, ahogy a Fiúnak is megesküdtek; és ekkor tették közzé és hirdették ki a végső „Egyenlőség Nyilatkozatot”. Bár a Fiú a helyi világegyetem egyeduralkodója volt, a világok számára kihirdette, hogy a Szellem minden személyiség-képességében és isteni jellembéli sajátosságában egyenlő vele. Ez lett a családszervezés és -irányítás minden másnál magasabb rendű mintája még a tér világainak alacsonyabb rendű teremtményei számára is. Ez, ténylegesen és igazából, a családnak és az önkéntes házasság emberi intézményének felsőbb eszményképe.
A Fiú és a Szellem most sok tekintetben úgy uralkodik a világegyetem felett, mint ahogy egy atya és egy anya vigyázza és segíti a fiakból és leányokból álló családját. Nem teljesen helytelen dolog úgy utalni a Világegyetemi Szellemre, mint a Teremtő Fiú teremtőtársára és a teremtésrész gyermekeire úgy tekinteni, mint az ő fiaikra és leányaikra—egy nagy és dicső családra, melyben azonban sokféle felelősségnek és végtelen gondoskodásnak van helye.
A Fiú kezdi meg a világegyetemi gyermekek teremtését, míg a Szellem kizárólag azon szellemszemélyiségek számos rendjének létrehozásáért felelős, akik ugyanezen Anyaszellem irányítása és útmutatása mellett segédkeznek és szolgálnak. A más fajtájú világegyetemi személyiségek teremtésében a Fiú és a Szellem együttműködik, és egyikük sem hajt végre teremtői cselekedetet anélkül, hogy azt ne egyeztette volna a másikkal és a jóváhagyását meg ne szerezte volna.