◄ 28:5
28. írás
28:7 ►

A felsőbb-világegyetemek segédkező szellemei

6. A harmadfajú szekonáfok

28:6.1

Társaikhoz hasonlóan ezek az angyalok is sorozatban teremtetnek és hétféle tükröző fajtát alkotnak, de e fajtákat nem egyedileg rendelik a felsőbb-világegyetemi intézők külön szolgálatába. Az összes harmadfajú szekonáfot együtt küldik a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiakhoz, és e felemelkedő fiak felváltva veszik igénybe őket; vagyis a Fenséges Hírvivők képesek bármely harmadfajú féleséget alkalmazni, és így is tesznek, de ugyanez érvényes a mellérendeltjeikre, vagyis a Nagytekintélyűekre és az Ismeretlen Nevűekre és Származásúakra is. A harmadfajú szekonáfok e hét fajtája:

28:6.2

1. Az Eredetek Jelentősége. A felsőbb-világegyetemi kormányzat Háromságot-elért Fiai azt a felelősséget viselik, hogy foglalkozniuk kell mindazokkal a kérdésekkel, melyek bármely egyén, faj vagy világ eredetéből adódnak; és az eredet jelentősége kiemelkedő kérdés az adott teremtésrészen élő teremtmények mindenségrendi fejlődésére vonatkozó minden tervünkben. Minden kapcsolat és az etika alkalmazása az eredet alapvető tényeiből származik. Az eredet az alapja az Istenek kapcsolati válaszainak. Az Együttes Cselekvő mindig „feljegyzi az emberről, hogy miként született”.

28:6.3

A magasabb rendű, alászálló lények esetében az eredet egyszerű ténykérdésként eldönthető; azonban a felemelkedő lényeknél, beleértve az alsóbb angyali rendeket is, az eredet természete és körülményei nem mindig ilyen egyértelműek, bár a világegyetemi ügyek csaknem minden fordulatában egyaránt jelentőséggel bírnak—ezért olyan fontos nekünk az, hogy rendelkezésünkre áll a tükröző szekonáfok sora, akik képesek azonnal megmutatni bármit, amire szükségünk van bármely lény keletkezésével kapcsolatosan, legyen az a lény akár a központi világegyetemben, akár a felsőbb-világegyetem teljes területén bárhol.

28:6.4

Az Eredetek Jelentőségei az olyan lények—emberek, angyalok és mások—hatalmas seregeire vonatkozó feldolgozott leszármazási adatok élő tárai, akik a hét felsőbb-világegyetemben lakoznak. Mindig képesek a feletteseiknek naprakész, teljes és megbízható becsléseket készíteni az adott felsőbb-világegyetembeli bármely világon lévő bármely egyén alapadottságairól és a mindenkori tényleges helyzetéről; és a rendelkezésükre álló tényekből készített számításaik mindig a legnaprakészebbek.

28:6.5

2. Az Irgalom Emléke. Ők azon kegyelem tényleges, teljes és egész, élő feljegyzései, melyeket a Végtelen Szellem eszközeinek gyöngéd közreműködésével terjesztettek ki az egyénekre és a fajokra abban a küldetésben, amelyben a pártatlan igazságosságot a teremtésrészek helyzetéhez szabták, amint az megnyilvánul az Eredetek Jelentősége által készített képekben. Az Irgalom Emléke a kegyelem gyermekeinek erkölcsi adósságát—a szellemi tartozásaikat—jelenti, melyet az Istenfiak által felhalmozott megtakarítási tartalékból származó követelésekkel kell szembeállítani. Az Atya előbb-létezett kegyelmének kinyilatkoztatásával az Istenfiak létrehozzák azt a szükséges mértékű hitelt, mely biztosítja a mindenek túlélését. És akkor, összhangban az Eredetek Jelentősége által feltárt dolgokkal, a kegyelmi hitel létrejön minden egyes józan teremtmény túlélése érdekében, e bőkezűen nyújtott és elégséges kegyet biztosító hitel, melynek rendeltetése minden, az isteni létpolgárságot valóban kívánó lélek továbbélésének a biztosítása.

28:6.6

Az Irgalom Emléke a teremtésrészek természetfeletti erőivel kapcsolatos számlátok élő próbamérlege, naprakész kimutatása. Ők azon kegyelem-segédkezés élő feljegyzései, melyeket felvesznek az uverszai bíróságok tanúságtételébe, amikor az egyes egyedeknek a végtelen élethez való jogát megítélik, amikor „királyszékek emelkednek és a Nappalok Elődei helyet foglalnak. Az uverszai híradások küldésére és fogadására a jelenlétükben kerül sor; ezrek és ezrek szolgálnak nekik, és tízezerszer és tízezerszer jelennek meg előttük. Az ítélethozatal ideje eljött és a könyvek feltárulnak.” E nagy jelentőségű alkalommal megnyílt könyvek a felsőbb-világegyetemek harmadfajú szekonáfjainak élő feljegyzései. A hivatalos feljegyzések aktában vannak abból a célból, hogy hitelesítsék az Irgalom Emlékeinek tanúságtételét, ha az igazolásra szükség lenne.

28:6.7

Az Irgalom Emlékének ki kell mutatnia, hogy az Istenfiak által létrehozott, megtakarított hitelt teljesen és hűségesen kifizették-e a Harmadik Forrás és Középpont türelmes személyiségeinek szeretetteljes segédkezésében. De amint a kegyelem kimerült, amikor annak „emlékezete” tanúsítja annak kimerülését, akkor az igazságosság nyer teret és a pártatlanság ítél. Mert kegyelmet nem erőltetnek azokra, akik megvetik azt; a kegyelem nem ajándék, melyet az idő megrögzött lázadói lábbal tiporhatnának. Mindazonáltal, bár a kegyelem ily becsesként és értékesként adományozott, a nektek intézményezett egyéni hitelek mindig messze meghaladják ama képességeteket, hogy a tartalékot kimerítsétek, ha a célotok őszinte és a szívetek nyílt.

28:6.8

A kegyelem tükrözői és az ő harmadrendű társaik számos felsőbb-világegyetemi segédkezést végeznek, beleértve a felemelkedő teremtmények tanítását is. Az Eredetek Jelentőségei sok egyéb dolog mellett a szellemetika alkalmazására tanítják e felemelkedőket, és e felkészítést követően az Irgalom Emlékei tanítják meg őket igazán irgalmasnak lenni. Míg az irgalom-segédkezés szellemeljárásai meghaladják a fogalmaitokat, már most is képesnek kellene lennetek megérteni, hogy az irgalom növekedési minőség. Fel kell ismernetek, hogy a személyes megelégedésnek nagy jutalma van először a helyes cselekvésben, azután a tisztességességben, majd a türelemben, azután pedig a jóságosságban. Akkor, azokon az alapokon, ha úgy választotok és a szívetekben megvan a kegyelem, megtehetitek a következő lépést és valóban irgalmat mutathattok; de nem mutathattok kegyelmet önmagában és önmagának. E lépéseket mind meg kell tenni; egyébként nincs igazi kegyelem. Lehet támogatás, leereszkedés vagy jótékonyság—akár sajnálat is—de nem kegyelem. Az igaz irgalom csakis úgy jön el, mint csoportos megértés, kölcsönös megbecsülés, testvéri társas viszony, szellemi közösség és az isteni összhang e megelőző járulékos elemeinek szép betetőzése.

28:6.9

3. Az Idő Jelentősége. Az idő az egyetlen egyetemes dolog, amellyel az összes saját akaratú teremtmény felruháztatott; ez az az „egyetlen talentum”, melyet minden lényre rábíztak. Nektek mindannyiotoknak van elég időtök, melyben biztosítható a továbbélésetek; és az idő csak akkor pazarolódik el végzetesen, amikor nem figyeltek rá, amikor nem használjátok ki úgy, hogy az biztosítsa a lelketek továbbélését. Ha valaki nem tudja a lehető legteljesebb mértékig kihasználni az idejét, akkor az még nem jár végzetes következménnyel a számára; ez pusztán csak késlelteti az idő zarándokát a felemelkedés útján. Ha a továbbélést elnyeri, akkor az összes többi veszteség behozható.

28:6.10

A bizalomra épülő feladatokban az Idő Jelentőségeinek tanácsa felbecsülhetetlen értékű. Az idő életbevágóan fontos tényező minden dologban a Havonának és a Paradicsomnak ezen az oldalán. A végső ítéletben a Nappalok Elődei előtt az idő a bizonyíték egy eleme. Az Idő Jelentőségeinek tanúságtétel révén mindig ki kell mutatniuk azt, hogy minden megítéltetés alatt állónak bőséges idő állt a rendelkezésére a döntések meghozatalára, a választásra.

28:6.11

Az idő e kiértékelői egyúttal az előrelátás titkát is jelentik; bemutatják azon időtartamot, amelyre bármely vállalkozás teljesítéséhez szükség van, és annak éppoly megbízható jelzői, mint a frandalankok és kronoldekek a többi élőrend esetében. Az Istenek előre látják a dolgokat, s így előre ismerik is azokat; de az idő világegyetemei felemelkedői hatóságainak ki kell kérniük az Idő Jelentőségeinek véleményét ahhoz, hogy képesek legyenek a jövő eseményeit előre jelezni.

28:6.12

E lényekkel először a lakóvilágokon fogtok találkozni, és ott megtanítanak benneteket az általatok „időnek” nevezett dolog kihasználására, annak pozitív igénybevételére, a munkára, és annak negatív igénybevételére, a pihenésre egyaránt. Az idő mindkétféle használata fontos.

28:6.13

4. A Bizalom Komolysága. A bizalom a saját akaratú teremtmények döntő megmérettetése. A megbízhatóság az önuralom, a jellem igazi fokmérője. E szekonáfok a felsőbb-világegyetemek működésében kettős rendeltetésűek: Minden saját akaratú teremtménynek megmutatják a kötelességtudatot, a szentség tudatát és a bizalom komolyságának tudatát. Ezzel egyidejűleg tévedhetetlenül tükrözik a kormányzó hatóságoknak a bizalmukra pályázó személy pontos megbízhatóságát.

28:6.14

Az Urantián fura módon tesztek kísérletet a jellem kiismerésére és az egyes képességek felmérésére, de mi az Uverszán e dolgokat ténylegesen is tökéletesen végezzük. E szekonáfok a megbízhatóságot a csalhatatlan jellemfelmérés élő mérlegén mérik meg, és miután megvizsgáltak benneteket, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy rájuk tekintve megismerjük a felelősségvállalási, a bizalom-megőrzési és a küldetés-teljesítési képességetek határait. A megbízhatósági követeléseitek világosan szembeállíthatók a lehetséges vétségre és árulásra való tartozásaitokkal.

28:6.15

A feljebbvalóitok terve az, hogy egyre több bizalmat kapva olyan fejlődési ütemet érjetek el, amely megfelel annak, ahogyan a jellemetek elégséges mértékben fejlődik ahhoz, hogy e többletfelelősségeket kényelmesen elbírja, de az egyének túlterhelése csak végromláshoz vezet és csalódást okoz. Az a hiba, hogy túl korán tesznek felelősséget emberre vagy angyalra, az idő és tér egyéneinek bizalom-képességét tévedhetetlenül megítélők segédkezésének igénybevételével kerülhető el. E szekonáfok mindig elkísérik a Nagytekintélyűeket, és ezen intézők addig nem szabnak feladatokat, amíg a pályázókat meg nem mérték a szekoráfi mérlegen és nem nyilvánították őket „nem könnyűnek”.

28:6.16

5. A Szolgálat Szentsége. A szolgálat kiváltsága rögtön a megbízhatóság felfedezése után következik. Semmi sem állhat ti és a kiteljesedett szolgálat lehetősége közé, kivéve a saját megbízhatatlanságotok, azon képesség hiánya, hogy a bizalom komolyságát értékeljétek.

28:6.17

A szolgálat—az eltökélt szolgálat és nem a szolgaság—a legmagasabb szintű megelégedést nyújtja és a legistenibb méltóságot fejezi ki. A szolgálat—több szolgálat, emelt szintű szolgálat, nehéz szolgálat, kalandos szolgálat és a végső isteni és tökéletes szolgálat—az idő célja és a tér célállomása. De a játékos időszakok mindig váltakozni fognak a fejlődés szolgálati szakaszaival. Az idő-szolgálat után az örökkévalóság nagyszolgálata következik. Az idő játéka során meg kell jelenítenetek az örökkévalóság munkáját, pontosan úgy, ahogy az örökkévalósági szolgálatban felidézitek az idő játékát.

28:6.18

Az egyetemes működési rend alapja a bevitel és a kihozatal; az örök létpályád során sohasem fogsz a tétlenség egyhangúságával vagy a személyiség megrekedésével szembesülni. A fejlődést az eredendő mozgás teszi lehetővé, a haladás a cselekvésre meglévő isteni képességből ered, és az előbbre jutás az ábrándos kaland gyermeke. De az eredmények elérésére való képességben benne rejlik az erkölcsi felelősség is, azon felismerés szükségessége, hogy a világ és a világegyetem tele van különböző fajtájú lények sokaságával. E nagyszerű teremtésösszesség, beleértve magadat is, nem csak neked készült. Ez nem egy önközpontú világegyetem. Az Istenek elrendelték, hogy „áldottabb dolog adni, mint kapni” és a ti Tökéletes Fiútok mondta, hogy „aki a legnagyobb akar lenni közöttetek, engedjétek őt mindenkit szolgálni”.

28:6.19

Bármely szolgálat valódi természete, teljesítse azt ember vagy angyal, a maga teljességében e szekoráfi szolgálatjelzők, a Szolgálat Szentségei előtt nyilvánul meg. Az igaz és a rejtett mozgatóerők teljes elemzése tisztán látható. Ezen angyalok a világegyetem elme-olvasói, szív-feltárói és lélek-felfedői. A halandók szavaikkal elrejthetik a gondolataikat, de e magas rangú szekonáfok felfedik az emberi szív és az angyali elme mélyen rejtező mozgatórugóit is.

28:6.20

6. és 7. A Nagyszerűség Titka és a Jóság Lelke. A felemelkedő zarándokok előtt, miután ráébredtek az idő jelentőségére, nyitva áll az út a bizalom komolyságának felismerésére és a szolgálat szentségének elismerésére. Míg ezek a nagyszerűség erkölcsi alkotóelemei, vannak a nagyszerűségnek titkai is. Amikor a nagyszerűség szellemi próbáin átestek, akkor az erkölcsi alkotóelemek nem kerülnek háttérbe, de a földi társaitok, különösen a szükséget szenvedő és rászorult, arra érdemes lények jóléte érdekében végzett önzetlen munkátokban megnyilvánuló önzetlenségetek jellege a bolygói nagyszerűség valós fokmérője. A nagyszerűség megnyilvánulása az olyan világon, mint az Urantia, nem más, mint az önuralom megmutatása. Nem az a nagy ember, aki „bevesz egy várost” vagy „legyőz egy nemzetet”, hanem inkább az, aki „vigyáz a szavára”.

28:6.21

A nagyszerűség az isteniség hasonszava. Az Isten a legfelsőbb értelemben nagyszerű és jó. A nagyszerűség és a jóság egyszerűen nem választható szét. Ezeket Isten mindörökre eggyé tette. Ezt az igazságot szó szerint és ékesen példázza a Nagyszerűség Titkának és a Jóság Lelkének tükrözőműködésbeni egymásrautaltsága, mert egyik sem működhet a másik nélkül. Egyéb isteniségi sajátságokat felmutatva a felsőbb-világegyetemi szekonáfok képesek magukban cselekedni, és így is tesznek, de a nagyszerűségről és a jóságról készített tükrözőműködési értékelések elválaszthatatlannak tűnnek. Ennélfogva bármely világon, bármely világegyetemben a nagyszerűség és a jóság tükrözőinek együtt kell dolgozniuk, mindig kettős és egymástól függő jelentést kell adniuk bármely lényről, akire összpontosítanak. A nagyszerűség nem mérhető fel a jóságtartalom ismerete nélkül, míg a jóság nem mutatható be az abban rejlő isteni nagyszerűség feltárása nélkül.

28:6.22

A nagyszerűség felmérése szféráról szférára változik. Nagynak lenni azt jelenti, hogy Istenszerűnek lenni. Lévén, hogy a nagyszerűség ismérvét teljes mértékben meghatározza a jóságtartalom, ezért mindebből az következik, hogy még a jelenlegi emberi állapototokban is, ha a kegyelmen keresztül képesek vagytok jóvá válni, akkor ezáltal naggyá is lesztek. Minél kitartóbban vizsgáljátok és minél állhatatosabban keresitek az isteni jóság fogalmait, annál bizonyosabban növekedtek a nagyszerűségben, a valódi továbbélő jellem igaz jelentőségében.


◄ 28:5
 
28:7 ►