A szupernáfok mindenféle, a Paradicsomon és a központi világegyetemben tartózkodó lény számára gyakorlott segítőknek minősülnek. E magas rangú angyalok három nagyobb rend szerint teremtetnek: elsőrendűek, másodrendűek és harmadrendűek.
Az elsőrendű szupernáfok az Együttes Teremtő kizárólagos utódai. Segédkezésük nagyjából egyenlő mértékben oszlik meg a paradicsomi létpolgároknak, valamint a felemelkedő zarándokok egyre bővülő taglétszámú testületének bizonyos csoportjai között. Az örökkévaló Sziget ezen angyalai igen hatékonyak e paradicsomi lakhelyű két csoport alapvető felkészítésének előmozdításában. Nagyban hozzájárulnak ahhoz, ami hasznos a világegyetemi teremtmények e két különleges rendjének kölcsönös megértéséhez—közülük az egyik rend az isteni és tökéletes saját akaratú teremtmények legfelsőbb fajtája, a másik pedig a világegyetemek teljes mindenségében a legalacsonyabb rendű saját akaratú teremtmények tökéletességbeli kibontakozását képviseli.
Az elsőrendű szupernáfok munkája olyan különleges és egyedi, hogy erről a következő beszámolóban külön foglalkozunk.
A másodrendű szupernáfok a felemelkedő lényekkel kapcsolatos ügyeket vivő igazgatók a Havona hét körén. Ugyancsak érintettek a központi teremtésrész világkörein hosszabb ideig tartózkodó számos paradicsomi létpolgár elméleti jellegű felkészítésében való segédkezésben, de e szolgálati szakaszukat nem ismertethetjük.
E magas rangú angyaloknak hét válfaja létezik, mindegyik a Hét Tökéletes Szellem valamelyikétől származik és az annak megfelelő mintát követi. A Hét Tökéletes Szellem együttesen a különleges lényeknek és entitásoknak számos különböző csoportját teremti, és az egyes rendek egyes tagjainak természete viszonylag hasonló. De amikor ugyanezen Hét Szellem egyénileg teremt, akkor annak eredményei mindig hétszeres természetű rendek lesznek; az egyes Tökéletes Szellemek gyermekei osztoznak a teremtőjük természetében és ennek megfelelően különböznek egymástól. Ez az eredete a másodrendű szupernáfoknak, és mindazon hétféle teremtett angyalfajtának, amelyek a teljes rendjük számára nyitott tevékenységi csatornákon, főként pedig a központi és isteni világegyetem hét körén működnek.
A Havona hét bolygókörének mindegyike a Körök Hét Szelleme egyikének közvetlen felügyelete alatt áll, ők együttesen—s emiatt egységesen—a Hét Tökéletes Szellem teremtése. Bár osztoznak a Harmadik Forrás és Középpont természetében, e hét alárendelt Havona-szellem nem volt része az eredeti minta-világegyetemnek. Rendeltetésüket tekintve az eredeti (örökkévaló) teremtés után következtek, de jóval Grandfandát megelőzően. Kétségkívül a Tökéletes Szellemeknek a Legfelsőbb Lény megjelenő céljára adott alkotó válaszaként jelentek meg, és működésüket a nagy világegyetem szerveződésekor lehetett felfedezni. Úgy tűnik, hogy a Végtelen Szellem és minden teremtőtársa, mint egyetemes összehangolók bőségesen fel vannak ruházva azzal a képességgel, hogy alkalmas teremtői választ adjanak a tapasztalás által fejlődő Istenségekben és a fejlődő világegyetemekben végbemenő egyidejű fejleményekre.
A harmadrendű szupernáfok a Körök Hét Szellemétől származnak. A Végtelen Szellem mindegyiküket külön Havona-körön ruházta fel azzal a hatalommal, hogy elégséges számú, magas rangú, harmadrendű szuperáfi segítőt teremtsenek a központi világegyetem igényeinek kielégítése céljából. Míg a Kör-szellemek viszonylag keveset alkottak ezen angyali segédkezőkből azt megelőzően, hogy az idő zarándokai megérkeztek a Havonába, addig a Hét Tökéletes Szellem még csak hozzá sem fogott a másodrendű szupernáfok teremtéséhez Grandfanda megérkezéséig. A harmadrendű szupernáfokkal kezdjük a bemutatást, mert a két rend közül ők az idősebbek.