Az idő és tér világegyetemeinek fejlődése fokozatos; az élet—akár földi, akár mennyei—előrehaladása nem önkényes és nem is varázslatos. A mindenségrendi evolúció talán nem mindig érthető (kiszámítható), de szigorúan nem véletlenszerű.
Az anyagi élet élőlénytani egysége az ős-sejtanyagi sejt, a vegyi, a villamos és az egyéb alapenergiák közös társulása. A vegyi képletek minden egyes csillagrendszerben mások, és az élő sejt szaporodási eljárása is különbözik egy kissé minden egyes helyi világegyetemben, de mindig az élethordozók mint élő folyamatszabályozók indítják meg az anyagi élet elsőrendű kölcsönhatásait; ők az élő anyag energiaköreinek mozgásba hozói.
A helyi csillagrendszer minden világa félreismerhetetlen fizikai rokonságot mutat; mindazonáltal minden egyes bolygónak megvan a maga életsora, a növényi és az állati élettel való felruházottságot tekintve nincs két tökéletesen azonos világ. A csillagrendszeri életfajták bolygói változatai az élethordozók döntéseiből következnek. De e lények nem hóbortosak és nem is szeszélyesek; a világegyetemeket a törvénynek és a rendnek megfelelően irányítják. A Nebadon törvényei a Szalvington isteni előírásai, a sataniabeli evolúciós életrend pedig összhangban van a Nebadon evolúciós mintájával.
Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, viszont maga a folyamat nagyon is eltérő a különböző világokon. Az életet néha egyetlen központból indítják útjára, néha pedig háromból, mint ahogy az Urantián is ez utóbbi volt a helyzet. A légkörrel rendelkező világokon az élet rendszerint tengeri eredetű, de nem mindig; sok múlik a bolygó fizikai állapotán is. Az élethordozók nagy mozgásteret kapnak az élet-beindítási feladatköreik ellátásában.
A bolygói élet kifejlődésében a növényi életforma mindig megelőzi az állatit és csaknem teljesen kifejlődik, mire az állatminták elkülönülnek. Minden állatfajta az élő dolgok korábbi növényvilágának alapmintáiból alakul ki; nem elkülönülten szerveződnek.
Az élet törzsfejlődésének korai szakaszai nem mindenben egyeznek a jelenlegi nézeteitekkel. A halandó ember nem evolúciós véletlen esemény. Pontos rendszere, világegyetemi törvénye van a bolygói életterv kibontakozása menetének a tér szféráin. Nem az idő múlása, s nem a faj képviselőinek nagy mennyiségben való felszaporodása alkotja a szabályozó rendszert. Az egerek sokkal gyorsabban szaporodnak, mint az elefántok, az elefántok mégis gyorsabban fejlődnek az egereknél.
A bolygói evolúció rendben és szabályozottan folyik. A magasabb rendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe. Valamely kiválasztott faj által hordozott élet-sejtanyag bizonyos kedvezőbb ágainak kipusztulása néha időlegesen késlelteti az evolúciós folyamatot. Gyakran több korszaknyi időre van szükség ahhoz, hogy az emberi örökség valamely egyetlen fejlettebb fajtájának elveszése által okozott veszteség pótlódjon. Az élő ős-sejtanyag válogatott, felsőbbrendű fajtáit féltőn és okosan óvni kell, ha egyszer már megjelentek. A lakott világok többségén sokkal többre értékelik ezen ígéretesebb élet-kibontakozási lehetőségeket, mint az Urantián.