A Jerusemet ezer szélességi övezetre és tízezer hosszúsági területrészre osztották. A szférán hét nagyobb főváros és hetven kisebb igazgatási központ van. A hét területi főváros különböző tevékenységekre szakosodott, és a Csillagrendszer Fejedelem az év folyamán mindegyikbe legalább egyszer ellátogat.
A jerusemi szabványos mérföld nagyjából hét urantiai mérföldnek [11,2 kilométer] felel meg. A súlyegység, a „gradáns” az állandósult ultimatonra épülő tízes számrendszerből származtatható és a ti súlymértéketek szerint nagyjából 280 grammot nyom. A sataniai nap egy óra négy perc és tizenöt másodperc híján egyenlő három urantiai nappal, ennyi idő kell ahhoz, hogy a Jerusem a tengelye körül egyszer körbeforduljon. A csillagrendszeri év száz jerusemi napból áll. A csillagrendszeri időt a főkronoldekek teszik közzé.
A Jerusem energiája nagyszerűen szabályozottan kering a szféra körül a körzetcsatornákban, melyeket közvetlenül a tér energiatöltése táplál és amelyeket szakszerűen igazgatnak a Fizikai Főszabályozók. Az ilyen energiáknak a fizikai vezetőcsatornákon való átáramoltatásával szembeni ellenállás során keletkező hőmennyiség biztosítja az egyenletes hőmérséklet-eloszlást a Jerusemen. A teljes fényesség időszakához tartozó hőmérsékletet körülbelül 21 Celsius fokon tartják, míg a fényszegény időszakban a hőmérséklet valamivel 10 fok alá esik.
A Jerusem világítási rendszere nem olyan bonyolult, hogy ne értenétek meg. Nincsenek nappalok és éjszakák, és nincs meleg és hideg évszak sem. Az erőtér-átalakítók százezer központot működtetnek, melyekből felhígult energiák haladnak felfelé, a bolygói légkörön keresztül, mialatt változásokon mennek át és elérik a szféra villamos levegőkupoláját; és akkor ezek az energiák úgy verődnek vissza, mint lágy, szűrt és egyenletes fény, mely nagyjából olyan erősségű, mint az urantiai napsugárzás akkor, amikor a nap délelőtt tízkor süt.
Ilyen fényviszonyok mellett úgy tűnik, mintha a fénysugarak nem egy helyről érkeznének; csak kiszűrődnek az égből, a tér minden irányából egyenletesen sugározódnak. E fény igen hasonló a természetes napfényhez, attól eltekintve, hogy sokkal kevesebb hőt tartalmaz. Ebből is érzékelhető, az ilyen központi világok nem fénylenek a térben; ha a Jerusem az Urantiához nagyon közel helyezkedne el, akkor sem lenne látható.
A fényenergiát a Jerusem felső ionizálódott légrétegéből a felszín felé visszaverő gázok nagyon hasonlók az urantiai felső légrétegekben lévőkhöz, melyek az úgynevezett sarki fényeitek aurorális jelenségeiért felelősek, bár ezek más okból képződnek. Az Urantián ugyanez a gázpajzs akadályozza meg a földi hírközlőhullámok kijutását az űrbe, mert a felszín felé visszaveri azokat, amikor a kifelé tartó útjuk során beleütköznek. Így a híradások a földfelszín közelében maradnak, amint a légtéren keresztül a világot körbeutazzák.
A szféra világítását állandó szinten tartják a jerusemi nap hetvenöt százalékán át, és ezt követi a fokozatos gyengülés, és a legkisebb fényerősség mellett nagyjából olyanok a fényviszonyok, mint nálatok egy tiszta éjszakán teliholdkor. Ez a Jerusem csendes órája. Csak a híradás-fogadó állomások működnek a pihenés és a feltöltődés ezen időszakában.
A Jerusem néhány közeli naptól gyenge fényt kap—egyfajta ragyogó csillagfényt—de nincs rájuk utalva; az olyan világok, mint a Jerusem nincsenek kitéve a napok okozta viszontagságoknak, és nem is szembesülnek a kihűlő vagy a haldokló nap kérdésével.
A hét átmeneti tanulmányvilágot és azok negyvenkilenc segédszféráját a jerusemi eljárással látják el hővel, fénnyel, energiával és vízzel.