A Melkizedek-féle hitterjesztők magukkal vitték az egy Istenről szóló tanításokat, bárhová is mentek. Ezen egyistenhitre épülő tantétel sok eleme más és korábbi felfogásokkal együtt bekerült a hinduizmus későbbi tanításaiba is. Jézus és Ganid a következő kivonatot készítette:
„Ő a nagy Isten, minden tekintetben a legfelsőbb. Ő az Úr, aki magában foglal minden dolgot. Ő a világegyetemek mindenségének teremtője és szabályozója. Az Isten egy Isten; ő egyedül és egymagában van; ő az egyetlen. Ez az egy Isten a mi Teremtőnk és a lélek végső beteljesülése. A Legfelsőbb leírhatatlanul ragyogó; ő a Fények Világossága. Minden szívet és minden világot ez az isteni fény világosít meg. Az Isten a mi oltalmazónk—a teremtményei mellett áll—és akik megismerik őt, halhatatlanná lesznek. Az Isten a nagy energiaforrás; ő a Nagy Lélek. Egyetemes hatalmat gyakorol minden felett. Ez az egy Isten szeretetteljes, dicsőséges és imádásra méltó. Az Istenünk a legfelsőbb hatalmú és a legfelsőbb helyen lakozik. Ez az igaz Személy örökkévaló és isteni; ő a menny elsőszámú Ura. Minden próféta őt köszöntötte, és ő megmutatta magát nekünk. Őt imádjuk. Ó, Legfelsőbb Személy, lények forrása, teremtés Ura és a világegyetem ura, nyilatkoztasd ki nekünk, teremtményeidnek a hatalmat, miáltal benne rejlő maradsz! Az Isten alkotta a napot és a csillagokat; fényes ő, tiszta és önmagától létező. Az örökkévaló tudása istenien bölcs. Az Örökkévalót nem járja át rossz. Amilyen mértékben a világegyetem az Istentől ered, annak megfelelően uralja ő azt. Ő a teremtés oka és ennélfogva minden dolog őbenne marad meg.
Az Isten a biztos menedéke minden jó embernek szükség idején; a Halhatatlan az egész emberiséggel törődik. Az Isten megmenekítése erős és az ő kedvessége kegyes. Szeretetteljes oltalmazó ő, áldott védelmező. Azt mondja az Úr: »Úgy lakozom a saját lelkükben, mint a bölcsesség lámpása. Én vagyok a ragyogás tündöklő fénye és a jó jósága. Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott jelen vagyok én is.« A teremtmény nem képes kitérni a Teremtő jelenléte elől. Az Úr számon tartja még a minden halandó szemének számtalan rebbenését is; és mi úgy imádjuk ezen isteni Lényt, mint elválaszthatatlan társunkat. Ő mindenen uralkodó, bőkezű, mindenütt jelenvaló és végtelenül kedves. Az Úr a mi urunk, védelmünk és legfelsőbb irányítónk, és az eredeti szelleme a halandói lélekben lakik. A bűnös szenvedély és az erény Örök Tanúja az emberi szívben lakozik. Merengjünk el hosszan az imádásra méltó és isteni Éltetőn; az ő szelleme teljesen járja át a gondolatainkat. E nem valóságos világból vezessen át minket a valóságosba! A sötétségből vezessen a fényre! A halálból vezessen minket a halhatatlanságba!
Szívünket megtisztítva minden gyűlölettől, imádjuk az Örökkévalót. Az Istenünk az imádság Ura; meghallja ő a gyermekei kiáltását. Rendelje alá minden ember az akaratát neki, a Határozottnak. Örvendezzünk az imádság Urának bőkezűségén. Legyen az ima a legbizalmasabb barátod és imádd a lelki támaszodat. »Ha csak szeretetben is imádsz engem«, mondja az Örökkévaló, »bölcsességet adok neked ahhoz, hogy elérhess, mert az én imádásom a közös erény minden teremtmény számára.« Isten a megvilágosítója a sötétségnek és az ereje azoknak, akik erőtlenek. Lévén, hogy az Isten a mi erős barátunk, nem félünk többé. Magasztaljuk a soha le nem győzött Hódító nevét. Imádjuk őt, mert ő az ember hű és örök segítője. Az Isten a mi biztos vezetőnk és tévedhetetlen kísérőnk. Ő a menny és a föld nagy szülője, akinek energiája korlátlan és bölcsessége végtelen. Az ő tündöklő ragyogása fenséges és a szépsége isteni. Ő a világegyetem legfelsőbb menedéke és az örökkévaló törvény változhatatlan őre. Az Istenünk az élet Ura és minden ember Vigasztalója; szereti ő az embereket és segíti a csüggedteket. Ő a mi életadónk és ő az emberi nyájak Jó Pásztora. Az Isten a mi atyánk, a fivérünk és a barátunk. És vágyunk arra, hogy megismerjük ezt az Istent a benső lényünkben.
Megtanultunk hitet nyerni a szívünk vágya révén. Bölcsességre tettünk szert az érzékeink megfékezésével, és bölcsesség révén megtapasztaltuk a békét a Legfelsőbben. Aki telve van hittel, akkor imádja az Istent igazán, amikor a benső valója átadja magát az Istennek. Az Istenünk köpönyegként hordja a mennyeket; ott lakozik ő a másik hat kiterjedt világegyetemben is. Ő mindenek fölött és mindenben jelen van. Megbocsátást kérünk az Úrtól a társaink ellen való minden vétkünkért; és megbocsátjuk a barátunknak azt a rosszat, amit velünk tett. Szellemünk ki nem állhatja a rosszat; ezért, ó Uram, tisztíts meg minket a bűn minden szennyfoltjától. Úgy imádkozunk az Istenhez, mint vigasztalóhoz, védelmezőhöz és megmentőhöz—aki szeret minket.
A Világegyetemi Megtartó szelleme beköltözik az egyszerű teremtmény lelkébe. Az a bölcs, aki az Egy Istent imádja. Akik tökéletességre törekednek, azoknak bizony meg kell ismerniük a Legfelsőbb Urat. Sohasem fél az, ki ismeri a Legfelsőbb áldott biztonságát, mert a Legfelsőbb azt mondja azoknak, akik szolgálják őt, hogy »Ne félj, mert veled vagyok.« A gondviselés Istene a mi Atyánk. Az Isten igazság. És az Isten vágya az, hogy a teremtményei megértsék őt—teljesen megismerjék az igazságot. Az igazság örökkévaló; az élteti a világegyetemet. A legfőbb vágyunk a Legfelsőbbel való egyesülés legyen. A Nagy Szabályozó minden dolog alkotója—minden őbelőle fejlődik ki. És ez minden kötelességünk: egyetlen ember se tegyen a másiknak olyat, amit maga is ellenszenvesnek tart; ne táplálj gyűlöletet, ne üsd meg azt, aki megüt téged, irgalommal győzd le a dühöt, és jóakarattal küzdd le a gyűlöletet. Mindezt azért kell megcselekednünk, mert az Isten a mi minden földi vétkünket megbocsátó kedves barát és kegyes atya.
Az Isten a mi Atyánk, a föld a mi anyánk, és a világegyetem a mi szülőhelyünk. Isten nélkül a lélek fogoly; Isten megismerése megszabadítja a lelket. Az Istenről való elgondolkodás révén, a vele való egyesülés által, eljön a megszabadulás a rossz káprázataitól és a végleges szabadulás minden anyagi béklyótól. Amikor az ember felgöngyölíti a teret, mint egy darab bőrt, akkor szakad vége a rossznak, mert az ember rálelt Istenre. Ó Isten, ments meg minket a pokol hármas romlásától—a vágytól, a haragtól és a kapzsiságtól! Ó lélek, készülj fel a halhatatlanság szellemi küzdelmére! Amikor a halandói élet vége eljön, ne habozz elhagyni e testet egy megfelelőbb és szebb formáért, és a Legfelsőbb és Halhatatlan területein ébredj, ahol nincs félelem, éhség, szomjúság vagy halál. Istent megismerni annyit tesz, mint elvágni a halál kötelékeit. Az Istent ismerő lélek úgy emelkedik fel a világegyetemben, mint ahogy a tej föle megjelenik a tej színén. Azt az Istent, a mindent kimunkálót, a Nagy Lelket imádjuk, aki mindig ott lakozik a teremtményei szívében. Akik tudják, hogy az Isten az emberi szívben emeltetik királyszékbe, azoknak rendeltetése, hogy olyanok legyenek, mint ő—halhatatlanok. A rosszat hátra kell hagyni e világon, ám az erény követi a lelket a mennybe.
Csak a rosszak mondják: a világegyetemnek nincs igazsága, sem ura; az csakis a mi vágyainkra terveztetett. Az ilyen lelkeket megtéveszti az értelmük kisszerűsége. Ők így átadják magukat a vágyaik élvezetének és megfosztják a lelküket az erény örömeitől és az igazságosság élvezetétől. Mi lehet nagyobb dolog annál, mint megtapasztalni a bűntől való megszabadulást? Aki látta a Legfelsőbbet, az halhatatlan. Az ember barátai a húsvér testben nem képesek túlélni a halált; egyedül az erény jár az ember oldalán, amint az egyre előbbre jut a Paradicsom boldog és napfényes mezői felé vezető úton.”